Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
KELLER MÁRKUS 1249 tűnik a vélemény, hogy ezek a terek kihasználatlanok maradtak, s túl sok helyet foglaltak el, inkább a privát lakrészek méretét kellett volna növelni a rovásukra. Ez a visszajelzés a nyugdíjasok részéről azért különösen izgalmas, mert a nyugdíjas házakkal is kapcsolatos életmódkísérlet magját támadta meg. A mosás, takarítás, főzés és egyéb házimunkák éppen azért kerültek „társadalmasításra”, hogy az egyén életét a közösség felé tereljék, nem pedig azért, hogy a magánteret a közösségi rovására növeljék. Ez a fajta értetlenség, érzéketlenség a közösségi víziókkal szemben nem volt példa nélküli.68 Mindenesete tanulságos, hogy éppen azok fogalmaztak meg vele szemben kritikát, akiket a kísérlet kidolgozói legfőbb célcsoportjuknak tekintették. Az Öregek Háza és a nagyvilág Ahogy az öregek lakhatásáról való gondolkodás, úgy a nyugdíjasok háza mint az egyik (sokat ígérő) megoldás sem magyarországi invenció volt. Sőt, a társadalom öregedésével és az idősek különleges lakásigényeivel való foglalkozás fontosságát és szükségességét újra és újra külföldi példákra hivatkozva igyekeztek aláhúzni a kérdéssel foglalkozó szakemberek. Az kevéssé meglepő, hogy az idősek számarányának növekedése kapcsán a nyugati-ipari társadalmak jelennek meg összehasonlítási alapként, de az már érdekesebb, hogy az idősek számára megfelelő lakástípus keresésénél is elsősorban nyugat-európai országok próbálkozásait boncolgatta a szakirodalom, és csak ezek mellett, után jelent meg a szocialista országok, köztük a Szovjetunió gyakorlata. 69 A kérdést tárgyaló írások közül terjedelmével és alaposságával messze kiemelkedik az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által szervezett, az öregek lakásproblémáit boncolgató kollokvium anyaga.70 A kiadvány magyar változatát az a Zoltán László állította össze, aki a Lakóterv főmérnökeként az egyik első szakmai cikket publikálta az idősek lakhatásáról. A kollokvium és az annak kapcsán elkészült jelentés igyekezett szisztematikusan feldolgozni a problémakört. A társadalom öregedésének általános elemzésén keresztül közelített az öregedés egyéni jellemzőihez, és azt vizsgálta, hogyan változik meg az egyénnek az öregedés során az egészségügyi állapota és a szocioökonómiai státusza. Ezekből vezette le aztán az idős személyek lakhatási szükségleteit. 71 68 Az öregek lakásproblémáiról. Az EGB Kollokviumának rövidített anyaga. VÁTI Dokumentációs Osztálya. Bp. 1967. 53. 69 Zoltán L. – Spiró É. : Az öregek lakáshelyzete i. m. 44–45.; Szinai J.: Korszerű lakásforma – korszerű életforma i. m. 1–4.; Zoltán L.: Öt tudományág közös gondja i. m. 9.; Joós F. Imre: Eltartási szerződés helyett: öregotthon. Tükör 3. (1966) 22. sz. 22–23.; Lukács Teréz: A negyedik életkor. Esti Hírlap, 1979. június 29. 5.; Horváth Anita: Rózsadombon áll az öregek háza. Vas Népe, 1970. október 11. 7. 70 Az öregek lakásproblémáiról i. m. 71 Uo. 11–30.
