Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
1207 SZÁZADOK . () . SZÁM Baráth Katalin NÉP, NEMZET, FUTBALL Az „angol játék” globalizációjának kezdetei* Ha manapság egy vörös-kék mezes gyerek szalad el mellettünk az iskolaudvaron, aligha az jut először az eszünkbe: „Nicsak, egy apró Vasas-drukker!” Inkább arra számítunk, hogy a mez hátán egy nagy 10-est pillantunk majd meg, fölötte a MESSI névvel. Mindezt a futball globalizációjának tulajdoníthatjuk, hiszen az utóbbi évtizedekben hozzászoktunk már ahhoz, hogy bárki bárhol vérmes szurkolója lehet Katalónia kedvenceinek. „Nem volt ez mindig így”, dünnyöghetjük Esterházy Péterrel kórusban. „Egyáltalán az esztétizáló meccsnézés...! Többször ostoroztam már, nem hittem, hogy én is itt végzem. Pedig a Barcelonának szurkolni lényegében ezt jelenti. A legszebbet választani, a szépek szépét, nem pedig a »mieinket«. Nincsenek már mieink: ez a helyzet. Amely így sivár.” 1 Arra valószínűleg kevesebben gondolnak, hogy nem ez az első alkalom a futballtörténelemben, amikor nincsenek „mieink”. A 20. század hajnaláig maga a játék sem volt a mienk, és a modern sport brit felségjelű globalizációja nélkül az osztrák ős-ellen fölött aratott, vér nélküli győzelem édességét sem ízlelhettük volna meg már 1899-ben,2 és vettük volna rögvest észre a nemzetépítésnek a „rugólapta” honosításában rejlő lehetőségeit. Az alábbiakban e folyamatot, azaz a futball, az „angol játék” elterjedésének első évtizedét vizsgálom – magyar szemszögből. A dolgozat első felében vetünk egy pillantást a hazai tömegkultúra, azon belül a futball történetének diszciplináris helyzetére, majd röviden sorra vesszük a futball globalizációjának fordulópontjait. A második részben a játék honi recepciójának első jeles eseményeire és brit közreműködőire térünk ki, különös tekintettel Albion csapatainak magyarországi vendégjárására. A bábelien zajos bankettek és az egyre dicsőbb magyar vereségek szemléje közben tanúi lehetünk, miként vált szét a világbíró britek és a futball iránti hazai érdeklődés, valamint hogy miféle sport- és társadalomtörténeti fejlemények húzódtak a háttérben. Végül áttekintjük, hogyan zárult a hazai futballtörténet passzív-adaptív „angol korszaka”, és léptek ki a magyar csapatok * A tanulmány az MTA–TKI–SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport 0322107 számú projektjének támogatásával készült. 1 Esterházy Péter: A Kántor-napló. Korunk 23. (2012) 6. sz. 29. 2 A Műegyetemi FC 1899. március 12-én mért 3:0 arányú vereséget a bécsi Victoria Athletikai Clubra. (E meccsről még szót ejtünk a későbbiekben.)
