Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
A MAGYAR BIRODALOM KONCEPCIóI A HOSSZÚ 19. SZÁZADBAN 1204 hivatkozás a horvát politikai diskurzus alapvető része volt. 74 Az elképzelt horvát államiság a magnak tekintett Horvátország és annak két „melléktartománya”, Szlavónia és Dalmácia közös kormányzását jelentette – az előbbi esetében a közös igazgatás megvalósult, az utóbbiéban nem. Horvátország és a két másik tartomány viszonya nagyjából tehát hasonló volt Magyarország és „melléktartományai” viszonyához: a történeti jogra hivatkozva a magát nemzeti központként meghatározó regnum politikai elitje integrálni akarta a periféria regnumait. A különbség a magyar és a horvát eset között a terminológiában ragadható meg: míg a magyar esetben a Szent Korona regnumai közötti integrációra a magyar birodalom kifejezést használták, a hasonló horvát törekvésekre a Háromegy Királyság (Trojedna kraljevina) szókapcsolatot alkalmazták. A birodalom kifejezés ebben a kontextusban nem bukkant fel, sem azoknak a horvát nacionalista vezetőknek a terminológiájában, akik Horvátország területét a történeti jog helyett etnikai alapon képzelték el, és így Isztriával és Bosznia–Hercegovinával kívánták kiegészíteni a három történeti tartományt. 75 A birodalom terminust így a horvát szóhasználat meghagyta Ausztriára vagy a Habsburg-dinasztia uralma alatt álló teljes területre. Ezzel szemben a birodalom mindennapi realitás volt a Vencel-korona három országában, Csehországban, Morvaországban és Sziléziában, mivel azok már a 11. század óta a Német–római Birodalom részei voltak, a cseh király választófejedelem volt az intézmény megjelenése óta, és több császár is Prágában tartotta a székhelyét. Az átmenet a Német–római Birodalomból az Osztrák Császárságba így még annyi változással sem járt, mint Magyarország vagy Horvátország esetében. Császárság (azaz birodalom) és királyság Csehországban így harmóniában léteztek egymással, bár a magyarhoz hasonlóan a cseh rendek is elérték, hogy Ferdinánd királyként és így V.-ként adja ki rendeleteit, Ferenc József cseh királyi koronázásának elmaradása pedig a cseh politikai élet egyik komoly sérelme volt.76 A magyar és a horvát esetekhez hasonlóan a cseh nemzeti mozgalom is alapos történeti érvelésre támaszkodott a három cseh tartomány, Csehország, Morvaország és Szilézia önálló államiságát követelve. A három tartomány közös kormányzása azonban nem tartozott a cseh nemzeti politika kívánalmai közé, mert a történeti tartományok megtartásában látták annak garanciáját, 74 Wolfgang Kessler: Vom Recht der Stände zum ‘Kroatischen Staatsrecht’. Zum Historischen Recht in der Politischen Kultur des 19. Jahrhunderts in Kroatien. In: Reiche und Territorien in Ostmitteleuropa. Historische Beziehungen und politische Herrschaftslegitimation. Hrsg. Dietmar Willoweit – Hans Lemberg. München 2006. 379–404. 75 Alex J. Bellamy: The Formation of Croatian National Identity. A Centuries-Old Dream? Manchester 2003. 45–46. 76 Evans, R. J. W.: Communicating the Empire i. m. 131.
