Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
VARGA BÁLINT 1205 hogy nem vágják szét ezeket német és cseh részre. A magyar és a horvát politikai diskurzusokban használt magyar birodalomhoz, illetve Háromegy királysághoz hasonló, az összetett nemzetállam szinonimájaként használt fogalom a „cseh korona országai”, de az elképzelt nemzeti terület diskurzív nacionalizálását inkább etnikai jelzőkkel oldották meg a cseh diskurzusban (český, česko-slovanský). A birodalom szó pedig egyértelműen a ciszlajtán vagy az össz-Habsburg területekre vonatkozó jelző maradt. 77 Hány birodalom létezett tehát a 19. századi Habsburg Monarchiában? A kérdésre adott válasz természetesen a birodalom definíciójától függ. Ez a tanulmány azonban szándékosan nem tett kísérletet a birodalom kifejezés definiálására, és tudatosan elkerülte, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, vajon a 19–20. század fordulójának Magyarországa „jobban birodalomi struktúra volt[-e], mint ahogy azt eddig szokásban volt tartani”, ahogy azt Egry Gábor állítja egy nemrégiben megjelent tanulmányában.78 Az viszont bizonyos, hogy a birodalmat jelentősen másképp képzelték el a 19. századi és 20. század eleji Magyarországon, mint a Habsburg Monarchia többi részén. A kronológiailag első birodalmi vízió a történeti joggal operáló magyar nacionalizmus terméke, amely az elképzelt nemzetállam széttöredezett részeinek integrációját jelentette. Ez a magyar program lényegében nem különbözött a kortárs horvát és cseh elképzelésektől: a rendinemzeti vezetők mindhárom esetben úgy vélték, hogy az adott korona regnumait elszakíthatatlan kötelékek kötik össze, még ha ezek a konkrét jogi-adminisztratív valóságban nem is léteztek; és hogy ezek a koronák valójában önálló állami léttel bírtak, még ha ezek a politikai valóságban szintén nem vagy csak részlegesen jelentek is meg.79 Az összetett nemzetállam értelemben vett magyar birodalom tehát csupán terminológiai, de nem lényegi jellegű különbséget rejt a horvát és a cseh esethez viszonyítva. Ami viszont egyértelműen egyedi volt, az a magyar nagyhatalom víziója, amihez hasonló elképzelés az Osztrák–Magyar Monarchiában máshol nem is bukkanhatott fel. Bár realitássá a magyar imperializmus nem vált, ennek a diskurzusa mindenképpen gazdagítja a kései Habsburg Monarchia birodalmi jellegéről folytatott mai vitákat. 77 Peter Haslinger: Nation und Territorium im tschechischen politischen Diskurs 1880–1938. (Veröffentlichungen des Collegium Carolinum 117.) München 2010. 67–106., különösen 91–95. 78 Gábor Egry: Regional Elites, Nationalist Politics, Local Accommodations. Center-Periphery Struggles in Late Dualist Hungary. In: Österreich-Ungarns imperiale Herausforderungen. Nationalismen und Rivalitäten im Habsburgerreich um 1900. Hrsg. Bernhard Bachinger – Wolfram Dornik – Stephan Lehnstaedt. (Schriften aus der Max Weber Stiftung 2.) Göttingen 2020. 333–353., itt: 334. 79 Natasha Wheatley: Law, Time, and Sovereignty in Central Europe. Imperial Constitutions, Histo rical Rights, and the Afterlives of Empire. Doktori (PhD) disszertáció. Columbia University, New York. 2016.
