Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
VARGA BÁLINT 1189 szabta meg a Pallas nagy lexikona . 11 Magyarországot azonban – a magyar közjogi ortodoxia szerint – soha nem uralta formálisan császár. Mivel tehát Magyarország királyság volt, birodalmak, azaz császárságok szükségszerűen csak külföldön lehettek – a kora újkorban a birodalom kifejezés a leggyakrabban a Német– római Birodalommal kapcsolatban jelent meg. Még 1910-ben is, amikor pedig – amint az alább kiderül – a magyar birodalom szókapcsolat különböző jelentésekkel felruházva egészen változatos kontextusokban felmerült, a pallérozott és precízen fogalmazó konzervatív jogász-publicista Réz Mihály kizárólag osztrák viszonylatban volt hajlandó használni a birodalom szót, annak kiterjesztését Magyarországra pedig a Habsburg Monarchia centralizációjaként értelmezte, és mint ilyet természetesen a legélesebben elutasította. 12 Ennek ellenére birodalmi intézmények Magyarországon is megjelentek. Német–római császárként a Habsburg uralkodók birodalmi hercegi (Fürst) címet adományoztak a leggazdagabb és leglojálisabb magyar arisztokratáknak, így például az Esterházy, a Grassalkovich és a Batthyány családok egyes ágainak, illetve az esztergomi érseknek. A hercegi cím ezeknek a családoknak az „átlagos” arisztokráciához képest jelentősen magasabb presztízst biztosított, és hozzájárult a birodalmi arisztokráciába való integrálódásukhoz. 13 A birodalom és Magyarország közötti távolság tovább csökkent 1804-ben, amikor II. Ferenc német–római császár I. Ferencként felvette az osztrák császári címet, amivel egyúttal azt is jelezte, hogy egy Osztrák Császárság nevű állam élén áll. Két évvel később Ferenc lemondott német–római császári címéről, és így a Német–római Birodalom megszűnt létezni. „Majdnem három évszázaddal megszületése után a dunai államközösség immár egy, közös korona alatt létezett” – értékelte Ferenc lépését Charles Ingrao.14 (A közös korona azonban nem jelentett közös intézményeket – az egyetlen, az egész államalakulatot átfogó intézmény továbbra is a hadsereg maradt.) A magyar politikusok és jogászok azonban élesen elutasították, hogy Ferenc deklarációja és a közös korona koncepciója Magyarországra is érvényes lenne: bár több magyar vármegye is gratulált az uralkodónak új címe alkalmából, nyilvánvalóvá tették, hogy az osztrák császári cím egy másik állam belügye. A magyar rendek ellenállása egészen 11 Pallas nagy lexikona I–XVIII. Bp. 1893–1904. III. 310. 12 Réz Mihály: Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. Bp. 1910. 13 Géza Pálffy: An ‘Old Empire’ on the Periphery of the Old Empire. The Kingdom of Hungary and the Holy Roman Empire in the Sixteenth and Seventeenth Centuries. In: The Holy Roman Empire, 1495–1806. A European Perspective. Eds. R. J. W. Evans – Peter H. Wilson. Leiden–Boston 2012. 259–280., itt: 275–76. A hercegi címet a magyar jogrend 1886-ban vezette be. 14 Charles Ingrao: The Habsburg Monarchy 1618 – 1815. (New Approaches to European History) Cambridge 1994. 229.
