Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1185 mondta nekik: „földesuraiknak semmi szolgálattal vagy árendával nem tartoznak, és ha kényszerítenék őket, elegen vannak, kifoghatnak rajtuk, sőt leverhetik őket”.63 Kezdeményező szerep juthatott a paraszti közösségek mobilisabb tagjai nak is, akik a külvilág impulzusait közvetítették. Moson megye alispánja szerint a nyugtalanságot különösen szítják a kereskedést és fuvarozást űző falusiak, akik a városokban és Ausztriában hallott hírek „balmagyarázásával” „szórják el az egyenetlenség és viszálkodás magvát és idézik elő a nyughatatlanságot”. 64 Ugyanezt a mozzanatot a hatalom képviselői úgy értelmezik, hogy a parasztok „bujtogatók” izgatásaira folyamodtak kollektív akciókhoz. Hogy a kollektív akciókban valójában ritkán játszhatott szerepet ilyen külső impulzus, közvetve sejteti, hogy az utólagos felelősségre vonások során közösségen kívüli szereplőt alig állítottak bíróság elé. A hatalom ellenlépései Abban, hogy a parasztság kollektív akciói 1848 tavaszán nem jártak komolyabb destabilizációval, fontos szerepet tulajdonítunk annak a körülménynek, hogy a középszintű (vármegyei) hatósági szervezet a központi kormányzat szintjén lezajlott hatalomváltástól függetlenül szilárd maradt, hatékonyan működött és általában higgadt óvatossággal reagált az eseményekre. A megyei hatóságok által kiküldött közegek, bizottságok általában a meggyőzés eszközeivel igyekeztek a lázongókat lecsillapítani, bár érveik közt persze a megtorlással való fenyegetés is szerepelt. Változó sikerességű volt az a – főleg szóbeli – propaganda, amellyel a vármegyei tisztviselők a parasztoknak igyekeztek megmagyarázni, hogy a vívmányokat a nemesség önkéntes áldozatvállalásának és jóindulatának köszönhetik, ezért volt uraságuknak hálával tartoznak. A legmagasabb szintű ellenlépés a katonaság kirendelése volt (általában egy fél vagy egész századé, 60–120 katonáé), akiknek aktív alkalmazására azonban szinte soha nem volt szükség. Jelenlétük potenciális fenyegetést, illetve nagyon is valóságos anyagi jellegű büntetést jelentett: beszállásolták őket a kollektív akciót elkövető falu parasztjaihoz, akiknek saját költségükön kellett eltartani őket. Többször hangsúlyozták a megyei jelentések, hogy tekintettel voltak arra, hogy a terhek leginkább a lázongások hangadóira nehezedjen. A módszer szinte mindig eredményesnek bizonyult, a jelentések szerint a nyugalom szinte azonnal helyreállt: „a katonaságnak megjelenése igen jótékonyan hatott, [...] annak minden tettleges alkalmazása mellőztetvén, csupán békés úton a rend helyreállíttatott”.65 A lakosság ilyenkor nemcsak a 63 Ember Gy.: Iratok i. m. 5. 64 Uo. 14–16. 65 Uo. 18., 19.
