Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848-AS PARASZTI MOZGALMAKBAN 1184 „legelőjük a sok vágással elszorítva lévén [...] a szükség által lettek kényszerítve” az erőszakos foglalásra. 57 Gyakran megfigyelhető, hogy a cselekmények során a hivatalos eljárásokat imitálták, vagy a népi igazságszolgáltatás hagyományaiból merítettek.58 Amikor például állataik ráhajtásával erőszakkal birtokba vettek kizárólagos földesúri tulajdonú területeket, néhol ünnepélyes formákkal hangsúlyozták, hogy tettüket legitimnek tartják: ilyen lehetett a dobszó (amely a hatósági hirdetmények kísérője szokott lenni), a zászló vagy az ökrök szarvára kötött nemzeti színű szalag. Nem szabad persze elfelejtkeznünk arról a körülményről, hogy a paraszti akciók résztvevőinek nézőpontját többnyire ellenérdekű kívülállók közvetítésével ismerhetjük meg: vármegyei tisztviselők örökítették meg, illetve interpretálták a parasztok kijelentéseit, vallomásait. Még a nevükben született írásos források (például kérvények) valóságreferenciáját is óvatosan kell kezelni, hiszen azok gyakran a közösségen kívüli „szakértő” közreműködésével születtek. Számolnunk kell azzal is, hogy törekvéseik sikere érdekében igyekeztek belehelyezkedni az „ellenség” világképébe, alkalmazkodni fogalomrendszeréhez, például manipulatív módon megfelelni a róluk alkotott képnek. Ilyen taktikai húzásnak tekinthető, amikor egy-egy erőszakos akció kudarca után, a felelősségre vonás során a résztvevők a józan ítélőképesség elvesztésének beismerésében kerestek enyhítő körülményt: értetlenségükre, tudatlanságukra, megtévesztettségükre hivatkoztak megalázkodva59 – azaz igyekeztek megfelelni az „urak” parasztképének. Visszatérően hangsúlyozták a jelentésekben – az „elkövetők” mentőkörülményként, a hatóságok magyarázatként – az alkohol szerepét a kollektív akciókban: a kisbériek „felpálinkázva” hányták szét a friss határhalmokat, de Perkátán is „néhány egyén részegségének” tulajdonítják az urasággal szembeni fenyegető fellépést. 60 Általában fontos legitimációs forrásnak tekintik a kollektív erőszak résztvevői felsőbb társadalmi rétegek közül valók (papok, értelmiségiek, hivatalviselők) iránymutatását, közreműködését vagy legalábbis helyeslését.61 Az első „magas intenzitású” (több halálos áldozattal járó), agrártársadalmon belüli kollektív erőszak, a nagykikindai zavargás esetében egyértelmű a kezdeményező személye: egy Djordje Radak nevű, helybeli születésű joghallgató, aki egyenesen az utolsó rendi országgyűlésről érkezett szülővárosába, kifejezetten a szerb nemzeti mozgalom megszervezése érdekében.62 Csabdi puszta majorsági zsellérei Nyáry Pál Pest megyei alispán egyik írnokának biztatására hivatkoztak, aki állítólag azt 57 Ember Gy.: Iratok i. m. 33. 58 Zemon Davis, N.: Az erőszak rítusai i. m. 147., 160–161 59 Uo. 33. 60 Uo. 12., 19. 61 Uo. 150–151. 62 Varsányi P.: Nagykikinda i. m. 720–723.
