Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1183 által?” – vonták felelősségre az új határt kijelölő alispánt a határjeleket széthányó kisbériek.52 Az írott joghoz hasonló, sőt azt is felülíró legitimáló erőt tulajdonítottak a hagyománynak, a „régiség”-nek: ennek nevében állították vissza erőszakkal sok helyen a korábbi határhasználati rendet, semmisnek tekintve az 1836-os elkülönözési törvény alapján bíróságilag szentesített birtokrendezések eredményeit, vagy éppen tagadták meg – „az idők folytán behozott visszaélés”-nek minősítve – valamilyen kötelezettségük teljesítését. Olykor egészen régen, akár az előző nemzedék idején megszakított hagyományra hivatkoztak egy-egy határrész vagy haszonvétel visszafoglalásakor. Ezek a legitimációs érvelésmódok hagyományosnak tekinthetők a paraszti mozgalmak történetében. Újdonságnak számított viszont az érvelésben a polgári forradalom jelszavaira: a szabadság és egyenlőség elvére való hivatkozás. A hivatalos közegektől származó források ennek a ténynek különös jelentőséget tulajdonítanak. A társadalom rendjét alapjaiban fenyegető veszélyt látnak abban, ahogyan a parasztság ezeket az elvont fogalmakat értelmezi, pontosabban „félremagyarázza”: „A szabadság, azt mondják, az: hogy most minden szabad, az egyenlőség az, hogy közös minden”.53 Szolgabírói jelentés szerint a Pest megyei Gombán néme lyek azt terjesztették, „ők tudják az időt, melyben a földbirtok a nép között egyenlően fel fog osztatni”. „Sokan a péteri és mendei lakosok közül a szabadságot rosszul értelmezvén, vagy a szabadság eszméjét a jog eszméjével összezavarván, korcsmákat nyitottak.” „Nincs már többet a régi törvény, más törvény van most, nem parancsol már senki” – hirdette 16 tanú egybehangzó vallomása szerint egy gyöngyöstarjáni idősebb gazda. 54 Az úrbéri viszonyok eltörlése és a választójog kiterjesztése, a közteherviselés deklarálása alapjaiban rendítette meg a hagyományos tekintélyviszonyokat: nemcsak a jegyzőt és a községi elöljárókat „huncfutolják”, fenyegetik veréssel, sőt agyonütéssel, de a közhatalom megtestesítőjének, a szolgabírónak is hetykén vetik oda, hogy nem engedelmeskednek, „mert nem olyan idő van most, mint azelőtt, nem parancsol most már senki”. 55 Az erőszak utólagos elbeszélése során a tetteket általában racionalizálják: nemes indítékokra (igazságosság), szükségszerűségre és elkerülhetetlen kényszerekre szokás hivatkozni.56 A felelősségre vonáskor érthető okokkal igyekeznek magyarázni a tetteket: azért hajtották az uraság pusztájára marháikat, mert 52 Ember Gy.: Iratok i. m. 11–12. 53 A Győr megyei parasztság erőszakos akcióit értelmezte így a Jelenkor 1848. május 14-ei számában megjelent tudósítás. 54 Ember Gy.: Iratok i. m. 109., 125. 55 Uo. 126. 56 Baberowski, J.: Az erőszak terei i. m. 22.
