Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848-AS PARASZTI MOZGALMAKBAN 1182 Az erőszakos akciók földrajzi megoszlásáról a legteljesebb „leltárt” készítő Ember Győző azt állapította meg, hogy azok Békésben, a Partiumban és Szatmárban voltak a legintenzívebbek. A Felvidék csendesebb maradt, mint a többi nemzetiségi vidék, és a Duna-Tisza köze is viszonylag erőszakmentesnek számított. A Dunántúlon Vast és Zalát találta a leginkább forrongónak, de Veszprém, Fejér és Somogy megyéből is számos erőszakos akciót ismertetett forráskiadványában. Időben két nagyobb hullámot lehet elkülöníteni: az első, a nagyobb kiterjedésű közvetlenül a forradalom után kezdődött, és a tavaszi hónapokban az ország teljes területét érintette, beleértve Partiumot is. (Erdélyben ez később, az ottani országgyűlés – a jobbágyfelszabadítás kimondása – után a nyári hónapokban zajlott.) A mozgalmak nyári apályát a mezőgazdasági munkacsúccsal is lehet magyarázni, ahogyan a legelők körüli, erőszakkal járó konfliktusok április–májusi sűrűsége is összefügghetett a gazdálkodás éves ritmusával: ekkor vált aktuálissá az állatok legelőre hajtása. A második hullám a nyár végén indult és ősszel zajlott. Ez már jóval kevesebb helységet érintett, kiváltó okai között pedig már nagy szerepet játszottak a hadseregszervezéssel szembeni ellenérzések. 50 A legitimációs érvelések Natalie Zemon Davis a kora újkori vallási indíttatású kollektív erőszak eseteit vizsgálva állapította meg, hogy bár a külső szemlélő sokszor esetlegesnek, céltalannak, értelmetlennek látja, az „erőszak nem véletlenszerű és korlátlan”, hanem „megadott célpontokra irányul, és a büntetések, a destruktív formák hagyományos repertoárjából merít”. A tömegek „politikai és erkölcsi hagyományaik hatására lázadnak fel, amelyek legitimálják, sőt kiváltják az erőszakot”. A kollektív erőszakot alkalmazó közösség gyakran azzal legitimálja a maga számára a cselekedetét, hogy úgy véli, a mulasztó vagy késlekedő felsőbbség helyett tesz igazságot vagy büntet. 51 Az 1848 paraszti akcióiban résztvevők gyakran hivatkoztak létező és érvényes jogforrásokra: az urbáriumra, az úrbéri viszonyt szabályozó, illetve azt megszüntető új törvényekre, csak éppen azokat a jogalkotó intenciójától eltérően a maguk javára értelmezték. Az értelmezésbeli különbségeket a jogalkalmazók – az úriszék, a vármegyei törvényszék, a közigazgatási tisztviselők – részrehajlásával magyarázták. „Hol van az a viceispán, aki magát megvesztegetni engedte a gróf 50 Ember Gy.: Magyar parasztmozgalmak i. m. 57–60. 51 Natalie Zemon Davis: Az erőszak rítusai. In: Uő: Társadalom és kultúra a kora újkori Franciaország ban. Bp. 2001. 140–141., 146–147.
