Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1175 deputatio jött az ország minden részéből panaszokkal és követelésekkel volt uraik ellen. [...] A deputatiókat Deák fogadta, hozzám csak a felírások s elintézésüket sürgető ügyvédek és népizgatók jöttek.” 32 A felszabadult úrbéres jobbágyság, illetve a más jogállású agrárnépesség közösségei tehát túlnyomórészt legális csatornákon, panaszaik előterjesztésével keresték vélt vagy jogos igazukat, illetve kívánták helyzetüket kedvező irányba változtatni, és az erőszakos cselekvést távolról sem tekintették az egyetlen lehetséges opciónak. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a paraszti közösségek a korábban előforduló szórványos esetekhez képest nagyságrendekkel gyakrabban léptek ki a törvényes rend kereteiből. Különösen nagy eséllyel került sor kollektív erőszakos akciókra olyan helységekben, ahol az elmúlt években-évtizedekben elhúzódó konfliktus zajlott a földesúr és a község között. 33 Az erőszak eszközét jellemzően akkor veszik igénybe a közösségek egyéb alternatívákkal szemben, amikor úgy ítélik, megengedhetik maguknak, hogy átlépjék a határokat. „Az erőszakot nem eszmék és érvek idézik elő, hanem terek, és ezekben a terekben kialakult helyzetek és cselekvéskényszerek döntik el, hogy mi történik, ha már kitör az erőszak” – érzékelteti a választási lehetőségek és motivációk sokrétegűségét, egyben a véletlenszerűség nem elhanyagolható szerepét az erőszak természetét kutató Jörg Baberowski, német történész. 34 1848 tavaszán az addig szilárdnak hitt intézmények és társadalmi struktúrák földrengésszerű hirtelenséggel végbemenő, gyökeres átalakulása, megkérdőjelezhetetlennek vélt tekintélyek ledőlése, a hierarchiaviszonyok átrendeződése olyan tereket hozott létre, amelyekben számos közösség alacsony kockázatúnak ítélte a határátlépést. A reaktív akciók sűrűsödését a forradalom híre indította el: a legitimitás és az autoritás elve megrendült, így sokan jogalapot láttak arra, hogy önhatalmúlag orvosolják a sérelmeiket. „Valamint pedig az országgyűlésről a robotmentességnek hozzánk is elterjedt előszele fujdogált, a polgárok azonnal bátrak voltak magukat földesuraik ellen makacs engedetlenségi állapotba tenni” – rögzítette a hierarchiaviszonyok megrendülését a Vas megyei Nemesdömölk evangélikus lelkésze, Edvi Illés Pál már 1848. márciusában. 35 32 Fónagy Z.: Deák Ferenc i. m. 28–34. 33 Vörös Károly: Parasztmozgalmak Vas megyében 1798–1848. II. Vasi Szemle 20. (1966) 525. 34 Jörg Baberowski: Az erőszak terei. Bp. 2019. 35–36. 35 Vörös Károly: A Kemenesalja 1848–1849-ben. Edvi Illés Pál visszaemlékezései. Vasi Szemle 18. (1964) 84–85.
