Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1173 hangulatát: az erőszak elszabadulásának veszélyét az összes nem paraszti réteg fenyegetően valóságosnak élte meg. A politikai elitet hatalmába kerítő rettegésnek döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés villámsebességgel döntött az úrbéri viszonyok azonnali megszüntetéséről, és hogy némi vonakodás után ez a királyi szentesítést is elnyerte. 25 A forradalom legjelentősebb társadalmi vívmánya kétségkívül a jobbágyfelszabadítás volt. A IX. törvénycikk egyetlen mondattal eltörölte a jobbágyság úrbéri szolgáltatásait, ugyanakkor vitás kérdések tömegét rendezetlenül hagyta. Az áprilisi törvények ugyanis csak az úrbéri tabellákban összeírt telkeket adták azonnal, a földesurak állami kárpótlása mellett, művelőik tényleges tulajdonába. A földművelő nép által használt földnek azonban csak egy része (kb. háromnegyede) tartozott az úrbéres kategóriába. A többi földet más jogcímeken (például maradványföldek, irtások) birtokolták a jobbágyok, gyakran nemzedékek óta – ezeknek a jövendőbeli sorsa nem volt egyértelműen rendezett. Jelentős területeket használtak jobbágyok és zsellérek a majorsági birtokokból is, amelynek tulajdonjoga vitathatatlanul a földesurat illette. A fejletlen pénzforgalom mellett a földhasználatért többnyire nem (vagy nemcsak) pénzzel, hanem munka- és terményjáradékkal tartoztak a „bérlők”, akiknek mindennapjai, tapasztalati világa így nem sokban különbözött úrbéres földet művelő társaikétól. Érthető, hogy a majorsági vagy kuriális birtokok népe csalódottan fogadta a jobbágyfelszabadítást, amely őket nem érintette. A parasztmozgalmak egy része régi, vélt vagy tényleges igazságtalanságok jóvátételéért indult. Tipikus konfliktusforrásnak számítottak például a forradalmat megelőzően lebonyolított birtokrendezések és a legelőelkülönítések. Az 1836-ban életbe lépett úrbéri törvények VI. cikkelye ugyanis kifejezetten szorgalmazta a mezőgazdaságilag hasznosítható területek korábbi közös használatának megszüntetését: a racionális, piacorientált gazdasági gondolkodás térhódítása a magántulajdont részesítette előnyben. A legelők elkülönítése 1848-ra a helységek kisebb részében – körülbelül egynegyedében – történt meg, vagy volt folyamatban az erre irányuló eljárás.26 A X. törvénycikk a már lezárt birtokrendező eljárások újranyitását explicit módon megtiltotta. A feudális közös birtoklás felszámolása során éles küzdelem folyt az erdőkért is, amely nemcsak a tüzelő és az építőanyag forrásaként, hanem az állattartás helyszíneként is nagy jelentőséggel bírt a volt jobbágyok számára, de sokhelyütt a vadászat jogát is az újonnan nyert szabadságjogok közé tartozónak hitték. 25 Varga J.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 110–117., 135., 150–154., 319–322. 26 Orosz I.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 96. Varga János számításai szerint a helységek kétötödében ismerték már a parasztok a nekik jutott vagy legalábbis a nekik szánt legelőilletmény nagyságát. Uő: A jobbágyfelszabadítás i. m. 346.
