Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1171 vettek birtokba, illetve rongáltak vagy semmisítettek meg, gyakran pedig bizonyos kötelezettségek teljesítését tagadták meg kollektíven. Ennél nagyságrendileg kevesebb esetben irányult a kollektív erőszak városi zsidó közösségek ellen, ám ezek különösen nagy visszhangot váltottak ki a közvéleményben. Az eseményeket a sajtó a forradalom beszennyezéseként interpretálta, részben a jogegyenlőséget sértő célok, részben az erőszakmentes átalakulás eszméjének megsértése miatt. A húsvéti pozsonyi pogrom által „szabadságunk meg van fertőzve, még pedig a legszennyesebb módon” – írta például a Budapesti Hiradó . 17 Körülbelül harminc helységben került sor zsi dóellenes akciókra, és ezek közül tucatnyi vált olyan tömeges erőszakos cselekménnyé, hogy katonaságot vagy karhatalmat kellett alkalmazni a rend helyreállítása érdekében. A zavargásoknak két helyen: Pozsonyban és Vágújhelyen halálos áldozatai is voltak. A hagyományos vallási, gazdasági és morális antiszemita érvrendszert hangoztatva – Jan Philipp Reemtsma kategorizálását alkalmazva – jellemzően lokatív erőszak alkalmazására került sor. Az erőszakot alkalmazók elsődleges célja a megtámadottak eltüntetése (diszlokációja) volt: a zsidók összességének vagy bizonyos részüknek (például az 1840 óta beköltözötteknek) az elűzése a városból. Ugyanakkor a kollektív erőszaknak ezekre az eseteire különösen érvényes Reemtsma azon figyelmeztetése, hogy az erőszakos cselekedetek soha nem pusztán instrumentálisak: magának az erőszaknak az elkövetése, az agresszió maga is a cél része.18 A pogromok során az áldozatok teste és vagyontárgyai ellen végrehajtott fizikai erőszak – az agresszív ösztönök kiélése – mellett cselekvésre motiváló célként jelent meg az anyagi haszonszerzés is: az események kortársi elbeszélésében a zsidók lakásainak és üzleteinek kifosztása mindig nagy hangsúlyt kapott. 19 A kollektív akciók harmadik típusának tekinthetőek 1848 tavaszán a városi, erőszakos vagy erőszakkal fenyegető konfliktusok. Ezek céhes mesterek és legényeik, hazai és „idegen” munkáscsoportok, valamint háztulajdonosok és bérlők 17 Budapesti Hiradó, 1848. április 29. 404. 18 Jan Philipp Reemtsma: Bizalom és erőszak a modern társadalomban. Bp. 2017. 120., 143–144. Az erőszakkal interdiszciplináris megközelítésben foglalkozó szerző három erőszaktípust különböztet meg. A lokatív erőszak a testet tárgyszerűségére redukálja, s azt valamilyen cél elérése érdekében diszlokálni akarja egy általa kijelölt helyre. A raptív erőszak a testben csak uralható vagy használható tárgyat lát (pl. szexuális erőszak, rabszolgaság esetében). Az autotelikus erőszak a test elpusztítására irányul, de legalábbis ártani akar neki. A gyakorlatban az erőszakos cselekedetekben a típusok kombináltan is jelentkezhetnek. 19 A pesti pogromot személyesen átélt kortársi beszámoló az 1848-as antiszemita erőszakhullámról lásd Einhorn Ignác [Horn Ede]: A forradalom és a zsidók Magyarországon. Ford. Fenyő István. Bp. 2000. 64–76.; Összefoglaló áttekintést a pogromokról lásd Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók. Bp. 1898. [2018] 45–76.
