Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848-AS PARASZTI MOZGALMAKBAN 1170 eseteinél viszont e tekintetben nem merül fel bizonytalanság: a paraszti közösségek erőszakos akciói kivétel nélkül sértették az érvényes jogrendet, azaz illegitimek voltak. (Az persze ettől elkülönítve vizsgálandó kérdés lesz, hogy maguk az aktorok mit gondoltak tetteik jogszerűségéről.) Az erőszakos cselekményeket szokás osztályozni az áldozatok száma és az okozott károk nagysága alapján is. Mikroszintűnek tekintik azokat a – jellemzően spontán – akciókat, amely egy vagy néhány áldozatot követelnek, „a középszintű erőszak már tervezett, és az áldozatok száma nagyobb, akár több tucat; míg a makroszintű erőszak nagy erőforrásokat mozgósít, és esetenként egész társadalmak ellen irányul”. 14 Bár Gyáni Gábor historiográfiai áttekintésében megállapítja, hogy az erőszak történetének kutatása Nyugat-Európában és Amerikában az 1970-es és 1990-es évek közötti időszakban élte fénykorát, a magyar történetírásban a téma meglehetősen későn, inkább csak az utóbbi évtizedben jelent meg.15 Ráadásul az erőszak különböző megjelenési formáinak vizsgálata nálunk szinte kizárólag a 20. századi totalitárius rendszerekre koncentrálódott, mivel ezeknek a mindennapi tapasztalatához lényegi módon hozzátartozott a nyílt és direkt, illetve a rejtett – magából a struktúrából eredő – erőszak.16 Engem is elsősorban a fent hivatkozott, az 1956-os forradalommal foglalkozó kötet inspirált arra, hogy kísérletet tegyek 1848–1849 jól ismert történeteinek újraértelmezésére az erőszaktörténet néhány alapvető kategóriájának alkalmazásával, remélhetőleg új szempontokkal gazdagítva a forradalom és szabadságharc könyvtárnyi irodalmát. A kollektív erőszak típusai 1848 tavaszán 1848. március–június között négy olyan eseménytípust különböztettem meg, amelyek a „kollektív erőszak” fogalomkörébe sorolhatók. Számukat tekintve kiemelkednek közülük (százas nagyságrendben fordultak elő) azok, amelyek az agrártársadalom különböző típusú, jogállású falusi és mezővárosi közösségeiben zajlottak le a jobbágyfelszabadítás kihirdetése utáni hónapokban. Az esetek nagy többségében az erőszak – legalábbis eredetileg – nem személyek ellen irányult, hanem alkalmazásával jellemzően fizikai vagy jogi természetű tulajdontárgyakat 14 Uo. 176. 15 Gyáni G.: Kollektív erőszak i. m. 9. 16 1956. Erőszak és emlékezet i. m. 7. 2014-ben egy Erőszaktörténeti Munkacsoport is alakult, amelynek fókuszában a 20. századi társadalmi erőszak áll. Részben a munkacsoportra alapozva a Jaffa Kiadó könyvsorozatot indított, amelyben több monográfia és tanulmánykötet megjelent. Az eredmények felsorolását lásd Terror 1918–1919. Forradalmárok, ellenforradalmárok, megszállók. Szerk. Müller Rolf – Takács Tibor – Tulipán Éva. Bp. 2019.
