Századok – 2020

2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)

10 TÁRSADALMI MOBILITÁS AZ ERDÉLYI KINCSTÁRI IGAZGATÁSBAN (1571–1629) mind képzettségét tekintve igen heterogén volt. A módos polgártól kezdve a sze­rényebb anyagi javakkal bíró kisnemesen át egészen a nemesítésre áhítozó gazdag mezővárosi jobbágyig terjedt a színes társadalmi paletta, ennek megfelelően való­színűleg feladataik is igen eltérőek lehetettek, hiszen mindegyik terület más-más képzettséget kívánt.28 Gyarmati Gergely leginkább a Jakó Zsigmond által gazda ­sági értelmiségnek nevezett csoportba sorolható be,29 a komornik deák ként hoz­záköthető források is – melyek döntő többsége nyugta, számla – ezt a feltételezést támasztják alá. Gyarmati Gergely feladata a kincstárnál töltött első években a fejedelmi udvarhoz közvetlenül befolyó adó és egyéb jövedelmek bevételezése és azok kezelése volt.30 A pénzkezelés komoly felelősséggel járt, Gergely deák kezén igen jelentős összegek futottak át naponta, a rá bízott javadalmakkal pedig el kellett számolnia írásban is, legtöbb esetben egyenesen a fejedelem felé.31 Nagy a valószínűsége, hogy a pénzkezeléssel foglalkozó komornik deákok felosztották egymás között az egyes bevételtípusokat, a leendő aranybeváltó Gergely deákhoz a bányászatból származó jövedelmek tartoztak. Pályáját ebbe a speciális irány­ba valószínűleg apósa, Székesfejérvári András fejedelmi számvevő „terelte”, akit Báthory István komornik deákként több ízben is megbízott ércbeváltáshoz kap­csolódó feladatokkal. 32 A deák életében Székesfejérvári András lányával, Zsófiával 1581-ben meg­kötött házasságának legalább akkora jelentősége volt, mint belépésének a Petrichevich-klientúrába.33 Apósa a Báthory fivérek azon familiárisaihoz tar ­tozott, akik a Magyar Királyság területéről települtek be Erdély területére, és futottak be sikeres hivatali karriert.34 Székesfejérvári András kancelláriai írnok ­ként kezdte erdélyi karrierjét 1564 körül,35 egy évtized múltán már a kincstár -28 Trócsányi Zs.: Erdély központi i. m. 334. 29 Jakó Zs.: Az értelmiség i. m. 24. 30 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) F 15 Erdélyi országos kormányhatósági levéltárak, Kolozsmonostori Konvent országos levéltára, Protocolla, libri regii et sty­lionaria (a továbbiakban: F 15) XV. Prot. fol. 298–299. 31 1583 nyarán derült ki, hogy a még Báthory Kristóf idején Gyarmati Gergely deákra bízott 14 000 forint nincs meg. Báthory István egyik levelében leírta, hogy Gergely deák regisztrumot készített a kérdéses összegről, valamint ezzel kapcsolatban írt is a lengyel királynak, a két írás azonban nem fedte egymást, így visszaküldte ellenőrzésre. Lásd Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal (1581–1585). Közrebocsátja Veress Endre. Bp. 1948. 57–59., 85–86. 32 Herzfelder Armand Dezső: Kolozsvári Czementes János könyve. Magyar Könyvszemle 4. (1896) 358. 33 Berger, A.: Urkunden-Regesten i. m. 361. 34 Horn I.: A Báthoryak felfutása i. m. 230–231. András testvére, Székesfejérvári Tamás János Zsig­mond udvarában kezdte kancelláriai karrierjét, így kísérhette el leendő urát Bécsbe, ahol osztozott vele a kétéves fogságon is. 1572-ben Báthory István kancelláriai titkárrá léptette elő. Tamás deák szenve­délyesen érdeklődött a történelem iránt, feljegyzéseit Brutus felhasználta történeti munkája írásakor. Horn Ildikó: A hatalom pillérei. A Báthory-kori politikai elit kezdetei. In: Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Szerk. G. Etényi Nóra – Horn Ildikó. Bp. 2005. 263. 35 RNL Kvlt Városi privilégiumok Nr. 125.

Next

/
Thumbnails
Contents