Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
BÁCSATYAI DÁNIEL 1065 egyik darabja. Kunigunda IV. Béla unokája és II. Ottokár felesége, s egyben a két uralkodó közötti szövetség szimbóluma volt. Levélgyűjteménye ritka lehetőséget biztosít arra, hogy betekintsünk egy magyar környezetben nevelkedett királyné legbensőségesebb érzelmeinek világába; a korszakunkban oly ritka személyes hangvételű levelekből megelevenedik Kunigunda családi élete. Különösen megrendítő a levélíró anyjához, Anna macsói hercegnéhez küldött keserű tónusú levele, amelyben magát „számkivetettnek” nevezi, s kemény szavakkal kéri számon, hogy az anyai jóindulatot elvesztve gyalázatra vettetett. Aligha van olyan anya, aki örülne, ha leánya az alábbi hangnemben figyelmeztetné, hogy „mind ez idáig a gyermekes oktalanságot korholtátok bennünk, de tisztelendő asszonyom, ezt immár magatoktól elvessétek és ügyeljetek arra, hogy immár felserdültünk, meg arra, hogy megvetéseteket túlzásba menőnek találjuk”. 80 A gyűjteményben nem csak a cseh királyné levelei olvashatók. IV. Béla egyik leánya – vélhetően Szent Kinga krakkói hercegné – a szerzője annak az epistolá nak, amely az öreg király siralmas helyzetét tárja elénk, „akinek számos fájdalma van, mivel élemedett korában, amikor már az öregség botja által támogatva kellene megpihennie, elűzték trónjáról, és megtagadták hívei, akik közül a királyi felség igazságát védve sokan leterítve meghaltak”.81 A levél küldője arra kívánta rávenni a címzettet, – aki nem lehet más, mint Kunigunda királyné –, hogy bírja rá II. Ottokárt a fegyveres segítségnyújtásra. A missilis félreérthetet lenül az isaszegi csatavesztésre utal, s a bennünket érdeklő kérdést – az ütközet időpontját – könnyen eldönthetné, ha rendelkezne keltezéssel – sajnos azonban nem ez a helyzet. Sokatmondó viszont az a tény, hogy a levélgyűjtemény datálható darabjai között nincsen 1266-nál korábbi, ami újabb – igaz halvány – nyoma lehet annak, hogy az isaszegi csata – valamint az arra utaló, Szent Kingának tulajdonított levél – az 1267. évhez köthető. A krakkói hercegné 1268 nyarán már apja meglátogatására készülődött82 – ha valóban útra is kelt ekkor, ma gyarországi tartózkodása igencsak hosszúra nyúlt, mivel még a következő év áprilisában is IV. Béla környezetében találjuk.83 Nem lehetetlen, hogy Kinga kíséretében érkezett haza Lengyelországból az ifjabb király fia, a kisgyermek 80 Franz Palacky: Über Formelbücher, zunächst in Bezug auf böhmische Geschichte. Nebst Beilagen. Ein Quellenbeitrag zur Geschichte Böhmens und der Nachbarländer im 13., 14. und 15. Jahrhundert I–II. Prag 1842., 1847. I. 281.; Árpád- és Anjou-kori levelek. XI–XIV. század. S. a. r. Makkai László – Mezey László. Bp. 1960. 171–172. 81 Palacky, F.: Über Formelbücher i. m. I. 279. 82 1268. jún. 4.: „Cum vero iter ad patrem nostrum, dominum regem Vngarorum faciemus, nos ducere et reducere omni contradictione remota tenebuntur.” Codex diplomaticus Poloniae minoris. Kodeks dyplomatyczny Małopolski I–IV. Ed. Franciszek Piekosiński. Kraków 1876–1905. (a továbbiakban: CDPM) II. 127. 83 HO VIII. 96–97. Datálásához lásd RA I/3. 1604. sz.
