Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1064 lovagpolgárságból kerültek ki. 75 A bécsiek mellett azonban az osztrák ministerialisok szolgálataira is bízvást számíthatott: Jans von Wien Preussel Henrik mellett még két osztrák lovagról tud, akik Isaszegnél hagyták ott a fogukat – közülük az egyiket, egy bizonyos Wetzelt, a bécsi közönség is jól ismerte. 76 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy okleveles adattal is alátámaszthatjuk a bécsi krónikás híradását. A forrás lelőhelye egy rejtélyes sorsú 18. századi kézirat, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár őriz.77 A kézirat tartalma egy inventárium, amelyben az alsó-ausztriai kleinmariazelli kolostor okleveleinek kivonatai olvashatók. Maga a levéltár nyomtalanul elenyészett, miután II. József 1782-ben feloszlatta az intézményt, az inventárium pedig csak 1830-ban bukkan fel, Jankovich József gyűjteményének részeként. Az 1136-ban alapított kolostor legrégebbi dokumentumairól is hírt adó jegyzéket Alois Gehart adta ki 1985-ben. Az inventáriumban felsorolt 274 dokumentum közül a hetedik 1267-ben kelt, s egy Gundakar von Hassbach nevű ministerialis adományát tartalmazta; a kivonat szerint a rendelkező kötelezte magát, hogy Rohrbach nevű birtokát a kolostornak ajándékozza abban az esetben, ha nem térne vissza a magyar háborúból (ex bello Ungarico). 78 Nincs okunk, hogy kételkedjünk a tudósítás hitelességében: 1267-ben Alsó-Ausztriában magyarországi háborúra készülődtek. Mivel II. Ottokár és IV. Béla között a kroisenbrunni csatavesztést követő békekötés óta szívélyes, szövetségi viszony állt fenn, így aligha gondolhatunk másra, mint hogy Gundakar és társai IV. Béla megsegítése érdekében keltek útra kelet felé – az ellenfél tehát csak az ifjabb király lehetett. 79 Mint láttuk, IV. Béla minden valószínűség szerint számíthatott a cseh király segítségére az isaszegi ütközet előtt, s forrásaink azt a lehetőséget is felvetik, hogy a csata után is megpróbált odahatni II. Ottokárra a beavatkozás érdekében. A szóban forgó kútfő nem más, mint Kunigunda cseh királyné leveleskönyvének 75 Mint például a már említett Paltram, aki a cseh király hitelezője lehetett. Peter Csendes: König Otto kar II. Přemysl und die Stadt Wien. In: Ottokar Forschungen. Hrsg. Max Weltin – Andreas Kusternig. 1979 Wien. = Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich NF 44–45. (1978–1979) 149. 76 Weltchronik 595. vv. 1445–1455. 77 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Bp. Quart. Lat. 1260. 78 Alois Gehart: Ein Archivinventar des Klosters Kleinmarazell aus dem 18. Jahrhundert. Beschreibung und Edition. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich NF 50–51. (1984–1985) 137. 79 A karintiai eredetű család a Preusselekhez hasonlóan II. (Harcias) Frigyes híveiből lett II. Ottokár támogatója. Birtokaik a magyar határ közelében, Pitten táján feküdtek. Weltin, M.: Landesherr und Landherren i. m. 165–166. 23. jegyz. Gundakar 1260 óta szerepel II. Ottokár Bécsben kiállított okleveleinek tanúnévsorában. CDERB V/1. 327., 417., 606., 652., V/2. 28. A jelek szerint túlélte a háborút: 1268. augusztus 14-én egy Znojmóban kiadott oklevélben tanúként szerepel. Max Weltin: Die Urkunden des Archivs der niederösterreichischen Stände. Mitteilungen aus dem Niederösterreichischen Landesarchiv 10. (1986–1987) 85. Gundakar minden bizonnyal II. Ottokár kíséretében tartózkodott Morvaországban, a cseh király ugyanis augusztus 1-jén ugyanott adott ki oklevelet. CDERB V/3. 1427. sz.
