Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
BÁCSATYAI DÁNIEL 1063 Az 1265-ben kelt okmány miért nem említi a feketehalmi vitézkedést, az öszszecsapást Ernye bánnal, valamint a háború kimenetelét eldöntő isaszegi csatát, amelyek az elfogadott időrend szerint mind 1264–1265 telén zajlottak le? Minden bizonnyal azért, mert a belháború nem ekkor, hanem később zajlott. Azt ugyanis aligha gondolhatjuk, hogy az oklevél kiállítására ezekben a viharos hetekben, az egymást feszes ütemben követő hadi események kellős közepén került volna sor. Gondolhatnánk ugyan arra, hogy az elsöprő győzelem dacára az ifjabb királynak és az adománynyerőknek – valamiféle, ma már kideríthetetlen ok miatt – nem állt érdekükben a belháború során végrehajtott hőstettekre hivatkozni. Ezt az amúgy sem könnyen hihető lehetőséget azonban nyugodt szívvel kizárhatjuk. Rendelkezésünkre áll ugyanis egy ugyancsak 1265-ben kelt adománylevél, amelyben az ifjabb király távolról sem titkolózik a családi viszályt illetően. A konfliktus egy korábbi, a belháborút megelőző epizódjára utalva az István nevében működő oklevélíró elbeszéli ugyanis, hogy nem sokkal előbb, amikor István IV. Béla ellen hadjáratot vezetett, táborát számos bárója elhagyta.72 A narratio nem hagy kétséget afelől, hogy hívei akkor távoztak István mellől, amikor az ifjabb király volt a kezdeményező fél; az epizód így azonban nem illeszthető be a belháború eseményeinek egymásutánjába, hiszen életszerűtlen az a feltételezés, hogy a bárók éppen akkor hagyják cserben az ifjabb királyt, amikor az üldözött István a kezdeményezést magához ragadva sikerrel tört ki Feketehalomból, hogy meginduljon az ország belseje felé. II. Ottokár segítő keze A hazai okleveles források szemléje után most térjünk vissza kiinduló pontunkhoz, Jans von Wien krónikájához, amely, mint emlékezhetünk, arról tudósít, hogy az isaszegi csatában IV. Béla báróinak seregében – mintegy 200 fővel – jelen voltak II. Ottokár cseh király csapatai is.73 A IV. Bélára 1260-ban döntő vereséget mérő cseh király immár a teljes Babenberg-örökség (Ausztria és Stájerország) birtokában teljesíthette ki birodalomépítő terveit. Bécsnek kitüntetett szerepet szánt: még arra is kísérletet tett, hogy a várost pápai közreműködéssel püspökséggé tegye.74 Nem csoda hát, ha növekvő hatalma támaszai közül sokan a bécsi 72 1265: ÁÚO XI. 545. Az adománynyerő Rátót nembeli Domokos fia István ifjabb királynéi lovászmester az általam hibás keletűnek tekintett 1266. évi oklevél szerint ugyancsak részt vett az isaszegi csatában. CD IV/3. 347. A kérdés itt is ugyanaz, mint Panyit esetében: 1265-ben kiállított adománylevele miért nem említi a belháború során szerzett érdemeket? 73 Weltchronik 593. vv. 1303–1307. 74 Viktor Flieder: Stephansdom und Wiener Bistumsgründung. Eine diözesan- und rechtsgeschicht liche Untersuchung. Wien 1968. 61.
