Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 1009 szerint semmit sem hallott, sőt, a valósággal szemben még azt is állította, hogy: „a menlevelesekkel nem történt semmi”. Másrészt arra hivatkozott, hogy a hozzá mégis beérkező panaszokkal a Külügyminisztérium állandóan foglalkozott, azokat Gera Józsefhez, a pártépítés vezetőjéhez továbbította.92 Kemény ekkor már tudta, hogy vádlói nem ismerik a nyilas Külügyminisztérium iratanyagát, tehát nem tudják bizonyítani, hogy igenis tucatszám kapta a semleges követségek diplomatáitól a memorandumokat a „védettek” elhurcolásáról, bántalmazásáról, deportálásáról és meggyilkolásáról, ezért magabiztosan cáfolta a zsidókérdéssel kapcsolatos valamennyi vádat.93 A menlevelek érvényességének elismerésén túl azt is a népbírák tudomására hozta, hogy a menlevelesek létszámát a Lakatoskormányhoz képest tízszeresére emelték. Azt állította, hogy ez az ő saját elhatározása volt, de megkapta hozzá Szálasi utólagos hozzájárulását is.94 Egyik, ta lán nagyon is jól tájékozott védőjének kérdésére Kemény azt válaszolta, hogy: „Wallenberggel szinte majdnem baráti viszonyban voltam. Wallenberg összes ügyeit, amelyek a menleveles zsidókra vonatkoztak és a törvényes rendelkezéseken belül voltak, mind el is intéztettem. Ezen kívül a feleségem a Svéd Vöröskereszt útján volt érintkezésben Wallenberggel és sok esetet – a mikor én nem értem rá – közvetlenül ő intézett el, például Batizfalvy rendőrfőtanácsossal”.95 Kemény a továbbiakban hosszasan sorolta, hogy Szálasi jóváhagyásával, támogatásával mennyi engedményt, könnyítést ért el a zsidók számára. Úgy emlékezett, hogy nemcsak Wallenberg, hanem Angelo Rotta pápai nuncius és Friedrich Born, 96 a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselője is „állandó vendégem volt, majdnem reggeltől estig a Külügyminisztériumban.” 97 Kemény kihallgatásának második napján, 1946. február 11-én Szálasi börtönnaplójában érezhető elégedettséggel jegyezte föl, hogy a tárgyalóteremben akkor, amikor külügyminisztere a különféle és vele egyeztetett, általa támogatott, sőt engedélyezett mentőakciókról beszélt, néma csend lett: „Lassan rájönnek a zsidók, hogy tényleg nekem köszönhetik életüket azok, aki az elmúlt zsidótragédiából élve visszajöttek, vagy élve maradhattak.” 98 92 Uo. 1158. (1946. febr. 11.) 93 A budapesti semleges követségek diplomatáinak a Külügyminisztériumhoz intézett tiltakozó beadványaiból, memorandumaiból bő válogatást közöl: Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez IV. Szerk. Karsai Elek –Karsai László. Bp. 2014. 94 A Szálasi-per i. m. 1203. (1946. febr. 11.) 95 Uo. 1221. (1946. febr. 11.) Batizfalvy Nándor dr. rendőrkapitány a külföldi menleveles zsidókkal foglalkozott a Belügyminisztériumban. 96 Keresztnevét a főtárgyaláson következetesen és tévesen „Fritznek” mondta Kemény. 97 A Szálasi-per i. m. 1223. (1946. febr. 11.) 98 A Szálasi-per i. m. 8868. (1946. febr. 11.)
