Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
A MAGYAR HOLOKAUSZT A NAGY NÉPBÍRÓSÁGI PEREK TÜKRÉBEN 1010 A Szálasi-per során először támadt „néma csend”, addig a zömmel holokauszt-túlélőkből álló nézőközönség sokszor gyűlölködő, hangos bekiabálásokkal, gúnyos megjegyzésekkel kísérte a tárgyalást, és Jankó tanácsvezető bíró sem lépett fel erélyesen a rendbontókkal szemben. Meglehet, a tárgyalóteremben helyet foglaló holokauszt-túlélők meglepetésükben némultak el. Talán ekkor értették meg, hogy a Szálasi-kormány zsidópolitikája nemcsak a Duna-parti tömeggyilkosságokból, a rablásokból, a gettók és a halálmenetek borzalmaiból állt. Azt viszont sem Jankó, sem a népbírák, sem a közönség nem értették meg, és sokan még ma sem értik, hogy Szálasi akkor is igazat mondott, amikor arról beszélt, hogy eleinte nem akarta megadni az engedélyt a munkaszolgálatos zsidók Nyugatra, a Nagynémet Birodalomba való szállítására.99 Mivel az egykorú Szálasi-Veesenmayer tárgyalások jegyzőkönyve nem maradt fenn, csak azt tudjuk biztosan, hogy a „Nemzetvezető” november elején adott engedélyt a munkaszolgálatosok útnak indítására. A népbíróság előtt azt állította, hogy csak akkor adta meg a hozzájárulását a kiszállításhoz, amikor Veesenmayer biztosította őt arról, hogy „a magyar hadsereg felszerelési munkálatainak végzése céljából szállítják ki őket”. 100 Ma már világosan látjuk a különbséget a Sztójay-kormány és a Szálasi-kormány „zsidópolitikája” között. Sztójay és kormánya a német megszállás után, ameddig Horthy kormányzó fel nem függesztette a deportálásokat, lelkesen szervezte a zsidók kiszállítását. Szálasi a hatalomra kerülése után több mint két hétig vonakodott engedélyt adni a munkaszolgálatosok átadására a németeknek, és közben elismerte a semleges követségek által kiadott védleveleket, védőútleveleket. Bizonyos, hogy abban reménykedett, ha elismeri a semleges államok „zsidóvédő” politikája jegyében kiadott okmányokat, akkor ezek az államok hivatalosan is elismerik a rezsimjét. Majd megszerveztette a nagy és a nemzetközi gettót, ismét csak semmibe véve a németek élénk tiltakozását. A Szálasi-per politikai ügyésze, dr. Nagy Vince Csia Sándort, Szálasi egyik alvezérét faggatva semmiféle különbséget nem látott: Sztójayék – mint mondta – „szerencsétlen emberek százezreit” deportálták „zsúfolt vagonokban”, Szálasi idején meg „gyalog elindították a fővárosi zsidóvallású polgártársainkat a bécsi országúton [...] az itthonmaradtakat pedig a többi karszalagos briganti rabolta és gyilkolta meg”.101 Valószínűleg nem volt ember a tárgyalóteremben, aki meg merte volna kérdezni, hogyan maradhattak Budapesten a két gettóban a zsidók? Sztójay idején mindenkit deportáltak, akit csak tudtak, az öregeket, a betegeket, a kisgyerekeket is. Szálasi elvben csak a 99 Karsai L.: Szálasi Ferenc i. m. 349–353. 100 A Szálasi-per i. m. 1204–1205. (1946. febr. 11.) 101 Uo. 1568. (1946. febr. 14.)