Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 1007 A Szálasi-perben komoly figyelmet kapott a németeknek átadott több tízezer munkaszolgálatos ügye. A tárgyalási jegyzőkönyvből úgy tűnik, hogy Jankó Péter tanácsvezető bírót is meglepte, hogy nem Beregfy Károly honvédelmi miniszter, hanem Kovarcz, egykorú hivatalos címe szerint a Totális Mozgósítás Harcbaállítási Minisztere hatáskörébe tartoztak a nyilas puccs után a munkaszolgálatosok. 82 Kemény Gábort, Szálasi külügyminiszterét teljesen alaptalanul azzal is megvádolták, hogy az előző kormány által elfogadott, a zsidók számára biztosított külföldi védettségeket nem ismerte el. Majd ennek némileg ellentmondva a vádirat mégis elismerte, hogy úgymond a „különböző semleges államok budapesti diplomáciai képviselői nyomására azokkal megállapodást létesített, hogy bizonyos számú külföldi menlevéllel rendelkező zsidó védettségét elismeri”. A vádirat öszszeállítóinak fogalmuk sem volt arról, hogy a különféle védlevelek, védőútlevelek érvényességét nem Kemény ismerte el, hanem maga Szálasi, és külügyminisztere csak végrehajtotta utasítását – a német megszállók, személy szerint Veesenmayer élénk rosszallását kiváltva.83 A vádirat összeállítói nem tudták azt sem, hogy a világháborúban a semleges országok diplomatái csak Keményre számíthattak, csak hozzá fordulhattak, amikor különféle védleveleikkel, védőútleveleikkel mit sem törődő pártszolgálatosok „védett” zsidókat tartóztattak le, hurcoltak el vagy gyilkoltak meg. Vádiratában külön pontban szerepelt az, hogy a „védettséget élvező zsidókat a Palatinus házakba tömörítették össze”. Bizonyos, hogy ha a pesti kerületekben ekkor még létező sárga csillagos házakban szétszórva maradtak volna a „védett” zsidók, életük nagyobb veszélyben forgott volna. Keményt ráadásul azzal is megvádolták, hogy neki lett volna kötelessége a külföldi védettséget élvező zsidók életéről és vagyonbiztonságáról gondoskodni. Vádlói nagy valószínűséggel nem tudták, hogy Kemény, akinek nem állt rendelkezésére fegyveres karhatalom, ebben a kérdésben mindent megtett, amit csak megtehetett. Nem rajta múlott, hogy a nyilasok, a vádirat megállapítása szerint, „mintegy 6000 embert, gyermeket, nőket és aggokat” kínoztak és gyilkoltak meg. 84 Szálasi saját kihallgatásán a népbíróság előtt nem sokat hozott fel önmaga védelmére a zsidókkal kapcsolatos vádakkal szemben. Határozottan tagadta, hogy hallott volna az 1944 tavaszán-nyarán deportált zsidók tömeges legyilkolásáról, a gázkamrákról. Ezen feldühödve a tanácsvezető bíró kifakadt: „Érdekes, hogy a külföldi vonatkozású hírekből csak a hitleri hülyeségekről tudott, a csodafegyverekről és hasonlókról. Ebben a vonatkozásban minden zagyvaságról és badarságról 82 A Szálasi-per i. m. 1307–1308. (1946. febr. 12.) 83 Karsai L.: Szálasi Ferenc i. m. 353. 84 A Szálasi-per i. m. 527. (1946. jan. 22.)
