Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
BEFOGADÁS ÉS KIREKESZTÉS 978 E nemes kampányban az újhelyi zsidóság tekintélyes képviselője, Székely Áron ügyvéd is megszólalt.77 Tárgyilagosan rögzítette, hogy a századfordulón Magyarország 17 millió lakosa közül 12 millióan idegen hangzású neveket viselnek, állami hivatalnokok, értelmiségiek és kereskedők is – elég csak Újhely piacára utalni: „mintha Ausztria provinciája lenne”. Székely ugyanakkor nem tagadta, hogy magyar nyelvű honfitársaink ragaszkodnak eredeti nevükhöz, aminek alapos oka van. Részint az „új magyarral” gúnyolódás (a kifejezést némely „dendy, gyephős és honatya” használja), részint pedig a megszokás és a pietas, mivel „ez köt bennünket a múlthoz, és ez ad erőt a jövőre”. Ám felül kell emelkedni mindezen. „A magyar nemzettel egybeforrni akkor lehet, ha nemcsak érzületben és nyelvben, hanem külsőképp is azok vagyunk [...] Ha szokás és nyelvi elválasztófal köztünk nincs: immár hadd dőljön az utolsó elválasztófal is!” 78 A magyarosodás folyamatának a zsidóság közösségi és az egyének életét is befolyásoló intézményes, szociokulturális és politikai szempontjai fogalmazódtak meg az újságcikkekben. A Zemplén nem kívánta a hitközségek autonómiáját megsér teni, ám a magyar nyelvű hitszónoklatot támogatta, amit a status quo irányzat „felvilágosult” tagjainak véleményeként közvetített, a kulturális haladással és a hazafisággal azonosított, és az ortodoxok, illetve a haszidok kritikájával egészített ki. Kauffmann Ármin az oktatás és a nevelés, valamint a középosztály szerepét hangsúlyozta a társasági és a szellemi élet magyarosodásában, ez azonban semmiképpen sem jelenti az egynyelvűség eszményítését (ami Borbély György lapjára volt jellemző). A népszámlálások a magyarosodás és a nyelvválasztás politikai implikációit hozták felszínre, és a kommentárok (a „módszertani kritikák” mellett: a jiddis nem azonos a némettel) arra is utaltak, hogy az anyanyelv a magyarsággal való azonosulásnak (az identifikációnak) legfeljebb az egyik tényezője lehet. A névmagyarosítást szorgalmazó Székely Áron részint a politikailag tudatos helyi elit véleményét fogalmazta meg (e tekintetben a Zemplén a 19. századi, klasszikus értelemben vett közvélemény megszólaltatója),79 érintettként azonban bizonyára érzékelte ennek tudati-emocionális konfliktusait is (például a szokás- és valláshagyományok visszatartó erejét), aminek az írásában ugyancsak hangot adott. A zugiskolák évtizedekig megoldatlan problémája szintén a zsidóság magyarosodását akadályozta. Az említett Mikrosz szerint interkonfesszionális érdekről, valamint Zemplén megye és a Felvidék művelődésügyéről van szó, és a Talmudra hivatkozott. Úgy vélte, hogy a hitsorsosok elfelejtik azokat a szakaszait, melyek a zugiskolákat ostorozzák, a „hazai” nyelv és a kultúra elsajátítását parancsolják 77 Apja Singer Izrael rabbi, 1860–1894 között sátoraljaújhelyi tanító volt. 78 Zemplén, 1898. október 16. 79 John Lukacs: A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete. Bp. 2004. 123.
