Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 962 találjuk a kündü yeke cola , azaz méltóságos és hatalmas cím kifejezést , 153 sőt 1607-ben a mandzsu birodalomalapító, Nurhacsi is ebből a szóból képzett mongol titulust kapott, s ezután 1616-ig kündülen kánnak, azaz magasztos kánnak neveztette magát. 154 Mindez kísértetiesen emlékeztet az Ibn Fadlánféle kündür hákán alakra, amelyben mint feljebb jeleztük, magunk is inkább jelzős szerkezetet sejtünk. Összefoglalás: a „kazár eredettől” a „Gyula-kérdésig” Mint az eddigiekből kitűnt, a hazai kutatók generációi – alighanem jórészt tudtukon kívül – meghökkentő szívóssággal dolgoztak azon, hogy Hunfalvy és Vámbéry 19. század végi „axiómáit” tudományosan megalapozott tételekké transzformálják155 – történeti, filológiai és nyelvészeti fikciók sorát prezentálva a tudományos közeg és a nagyközönség számára egyaránt. De vajon milyen jelentéstani környezetbe is illeszkedik a két vizsgált név? Bizonyos, hogy valamiféle vezető, uralkodó (malik, szálár, raísz ) címzéséről, megszólításáról, megnevezéséről van szó. A korszakból rengeteg ilyet ismerünk, mivel a muszlim földrajzi írók nagyon gondosan igyekeztek feljegyezni minden politikai formáció vezetőjének, vezetőinek a címét. (A jelenség mögött valószínűleg az a törekvés húzódott, hogy az utazók és a kereskedők dolgát megkönnyítsék.) A 9. század végén, a 10. század legelején – tehát a minket leginkább érdeklő időszakban – alkotó Ibn Hordadbih például külön fejezetet szentelt munkájában az ismert uralkodói címek felsorolásának.156 E munkák ban azonban hiába keressük a mi kndh-nk és dzslh-nk párját. Ez már csak azért is érdekes, mert a sztyeppei világ a türk, poszttürk időszakban a címek tekintetében meglehetősen egységesnek tűnik. Közhely ugyan, hogy ezen időben töméntelen mennyiségű ranggal és címmel találkozhatunk a forrásokban, ezek azonban mégis önmagukba záródó rendszert alkotnak. Kagánja volt a türköknek, az ujguroknak, de egyes tudósítások szerint egy bizonyos Takahiro Onuma – David Brophy: The origins of Qing Xinjiang: A set of historical sources on Turfan. (TIAS Central Eurasian Research Series, 12.) Tokyo 2016. 4. 153 Kápolnás Olivér: 1636, egy ima tesz pontot a fordulatra . Blogbejegyzés (https://bit.ly/2XCeJE4, letöltés 2019. ápr. 1.). 154 Nicola Di Cosmo: Nurhaci’s names. In: Representing power in ancinet Inner Asia. Legitimacy, transmission and the sacred. Eds. Isabelle Charleaux et al. Washington 2000. 268.; Kápolnás Olivér: Távoli kapcsolat a közeli ellen. Nurhacsi első káni címe. In: IV. „Közel, s Távol” Orientalisztika Konferencia. Bp. 2014. 79., 87. 155 „Nem kétséges, hogy az o gulax görögösített szó a magyarból, csak az a kérdés, mi volt az ős-magyar alak: dzsila > gyila (o: dzsila > gyila), vagy pedig dzsula > gyula.” Lásd Melich János – Moravcsik Gyula: A Konstantinos Porphyrogennetos-féle gulax olvasásáról. Magyar Nyelv 30. (1924) 267. 156 Kmoskó M.: Mohamedán írók I/1. i. m. 95–97.
