Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 955 mondható, hogy a honfoglalás korában és az Árpád-korban jól beágyazott névről van szó, amely azonban mindig személynévként kerül elénk. Az egyetlen kivételt A birodalom kormányzásáról című munka jelenti a 10. század közepén, amelyben egyértelműen az szerepel, hogy a gyula (gilasz) méltóság- és nem személynév. („Tudni való, hogy [...] a Kali tulajdonnév, a karcha meg méltóság, valamint a jila [gulax ] is, amely nagyobb a karchánál.”) Ez az adat azonban – több évszázadnyi kutatás után – pillanatnyilag még mindig önmagában áll. Összefoglalva a fentieket: abban a sztyeppei kultúrkörben, amelyből a magyarok érkeztek, a gyulának megfelelő méltóságnévről nem tudunk, személy- és törzsnevek szórványosan előfordulnak, s különösen figyelemre méltó, hogy a besenyőknél több, jól megfeleltethető adat is felbukkan. Ezzel teljesen párhuzamos a magyar forrásanyag: itt is személynevekkel találkozunk. Ebbe a közegbe pedig igen jól illeszkedne Ibn Ruszta és a Hudúd al-Álam adata, amennyiben a magya rok Gyula nevű főnökéről van bennük szó. Kndh A kndh esetében hasonló nehézségekkel szembesülünk: valójában maroknyi, ámde számos problémát felvető adattal kell dolgoznunk. A következőkben ezeket tekintjük át. a) „Kündür kagán” Vámbéry óta szokás bevonni a harmadik kazár méltóság címét az értelmezésbe, amelyet Ibn Fadlán kndr hákán alakban jegyzett le. Természetesen ennek olvasata is bizonytalan: eddig kender, kündür, kundur alakok merültek fel, de akár más is elképzelhető volna. Többekben felmerült, hogy a szóvégi ’r’ esetleg elírás eredménye, s eredetileg ’v’ (vav ) állhatott a helyén, mivel pedig a szó nem képezi az arab nyelv részét, a másolók minden további nélkül eltéveszthették azt. (Ilyen esetekben az ’r’ és a ’v’ összekeverése típushibának számít a másolások során.) E meglátással feltétlenül egyetérthetünk, ám az így javított formával sem jutunk el forrásaink kndh-jához, sokkal inkább a magyarországi latin források Cundu (Kündü?) nevéhez kerülünk közelebb. Egészen más természetű problémát jelent, hogy Ibn Fadlán kazáriai adatában a kndr a széles körben elterjedt kagáni titulus megkülönböztetésre szolgáló jelzője – van a kagán és a kndr kagán –, míg a magyar kndh önmagában áll: önálló kndr méltóságnévről nem tudunk Kazáriában. (A karakitajok uralkodóját például gürkánnak hívták, hasonló jelzős szerkezettel.) Ráadásul az állítólagos „mintaadó” kündür kagán egy 10. század eleji kazár
