Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 953 már a kései ősmagyar kor végén sem neveztek el gyulaságukról, és a gyulaság már ekkor sem járt föltétlenül a Gyula személynév viselésével [...]. Mindezt névtani eredetkategóriában kifejezve: a Gyula , mint személynév nagy való színűséggel belső magyar nyelvi fejlemény, nem jövevénynév, magyar tisztségnévi gyula előzménye a jövevény ” 109 – s hogy ezt a megállapítását alátámassza, megkísérelte az általa ismert nem magyar eredetű Gyula/Jula névadatokat finoman kizárni vagy gyöngíteni. 110 Lássuk mindezek után, hogy egyáltalán milyen tekintetbe vehető emlékeink vannak! Konstantin művében az egyik besenyő törzset, illetve „tartományt” Kabaksin-Julának/Jilának hívják, a név második elemének lejegyzése megegyezik a magyar méltóságnévvel.111 Bár Németh Gyula feltételezte, hogy a besenyő törzsek elneve zése rendszerszerűen lószínnévből és méltóságnévből állt, valójában ez csupán az esetek kisebb részére igaz.112 Amennyiben tudnánk, hogy létezik jula méltóságnév, akkor ebben az esetben is gondolhatnánk rá, de valójában erre – a DAI magyar adatán kívül – nem találunk példákat. A besenyők egyik vezérét viszont a Képes Krónika szerint Gyulának hívták a 11. század derekán (Gyule ducis Cunorum). 113 A bolgár fejedelmi lajstrom első hét uralkodójáról azt tudjuk meg, hogy ők a Dulo-dinasztia tagjai, az utolsó közülük, Szevár, a 8. század közepén uralkodott. A Dulo elnevezés nyelvészetileg összekapcsolható a magyar Gyulával, eredete azonban vitatott, eddig számos elképzelés született a magyarázatára.114 Lehetséges, hogy a dinasztiának megmaradt a nyoma a magyar krónikás hagyományban is: Kézai szerint Hunor és Magor a Meotisz vidékén többek között Dula alán fejedelem (principis Dulae Alanorum ) leányait is elrabolják. 115 Megjegyzendő, hogy a magyarországi forrásokban a Gyula nevet nem írják d-vel,116 ezért valószínű, hogy a középkorban már semmiféle kapcsolatot nem éreztek a Gyulák és Dula között. 109 Uo. 30. 110 Uo. 23. 45. jegyz. és 30. 63. jegyz. 111 Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. Ford. Moravcsik Gyula. Bp. 1950. 166– 167., 170–171., 178–179. 112 Németh Gyula: A besenyők ismeretéhez. Magyar Nyelv 18. (1922) 2–7. Kritikáját lásd Vörös Gábor: A besenyő nyelv konstantinosi emlékei. Megjegyzések a besenyők nyelvéhez és korai történetéhez. In: Függőkert – Orienalisztikai Tanulmányok II. Szerk. Csirkés Ferenc et al. Bp. 2005. 231–258. 113 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I. Ed. Emericus Szentpétery. Bp. 1938. 367. 114 Németh Gy.: A besenyők i. m. 4.; Ligeti L.: Régi török i. m. 465. A Dulo név eredetére alkotott elméletek összefoglalását lásd Peter B. Golden : Oq and Oğur -Oğuz. Turkic Languages 16. (2012) 155– 199. 37. jegyz. 115 Scriptores I. i. m. 145. 116 Fehértói Katalin: Árpád -kori személynévtár (1000–1301). Bp. 2004. 339–341.
