Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 952 dzslh A szót a magyar kutatás szinte azonnal összekapcsolta Bíborbanszületett Konstantin gilasz méltóságnevével és a Gyula személynévvel. A szó etimológiájával és hátterével legrészletesebben Németh Gyula foglalkozott. Ő úgy látta, hogy egy török méltóságnévről van szó, amely számos helyen felbukkan a törökség körében, a bolgároknál, a türköknél, a besenyőknél, de még a tuváknál is, sőt mongol kapcsolatokkal is bír. Magát a szót pedig a jula ’fáklya’ közszóra vezette vissza.103 (Ebből azután Pais Dezső szélesívű elméletet épített, a méltóságnevet a fénnyel hozta párhuzamba, s így a kazár kagán előtt hordozott méltóságjelvény is szóba került.)104 Németh tetszetős érvrendszerét Ligeti Lajos tette alapos vizsgálat tárgyává, s annak majd’ minden elemét elvetette. A felhozott példák jelentős részét nem tartotta a kérdéshez kapcsolhatónak, és megkérdőjelezte azt is, hogy az első szótagban ’u’ magánhangzót tartalmazó török szavak egyáltalán tekintetbe vehetőek-e, hivatkozva arra, hogy a görög lejegyzés nagy bizonyossággal ’i’ hangot tartalmazott. 105 Később Benkő Loránd – elsősorban Kristó Gyulának a korai Erdély történetéről szóló felvetéséire reagálva – az általa tömören „Gyula-kérdésnek” nevezett témakör részeként tárgyalta a problémát, s felvetette a kérdést, hogy a korai forrásokban szereplő „személyek Gyula megnevezése köznévi vagy tulajdonnévi értékű-e, azaz, hogy a gyula tisztségnév (méltóságnév) rejlik-e benne, avagy az egyedileg azonosító Gyula személynév”.106 Vizsgálódásai közben ő is érzékelte, hogy „g.l.h. neve néhány előfordulásban éppen személynévként is értelmezhető volna”,107 a már szokásos érvek mentén haladva mégis a tisztségnévi eredet/funkció mellett foglalt állást. Ilyen tisztségnevet azonban – Ligetihez hasonlóan – nem talált a számára szóba jöhető nyelvekben. Emellett azonban arról sem feledkezett meg, hogy „a korai erdélyi Gyulák említése minden ismert forrásban kimondottan személynévként fordul elő. [...] Névföldrajzi viszonylatban sincs indoka annak, hogy a Gyula Erdélyhez kötöttsége a személynév minőségtől eltérő, más névminőséggel, tisztségnévvel szükségszerűen járjon együtt”.108 Hogy az általa detektált tények közti ellentmondást feloldja, a következő javaslattal állt elő: „a honfoglalás korára már nagy valószínűséggel szétválhatott a gyula tisztségnév és a Gyula személynév, tehát Gyulá kat jórészt 103 Németh Gy.: A honfoglaló magyarság i. m. 45., 295. 104 Pais D.: A gyula és a kündüh i. m. 171–174. 105 Ligeti Lajos: Régi török eredetű neveink III–IV. In: Uő: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. II. Szerk. Schütz Ödön. Bp. 1979. 465–467. 106 Benkő Loránd: Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpádkori történetéről. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 29.) Bp. 2002. 21. 107 Uo. 22. 108 Uo. 24–25.
