Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 949 pontosítani lehet mellékjelekkel (harakát ), de szövegeinkben ezek nem állnak rendelkezésre, így nem tudjuk, hogy a mássalhangzók után milyen magánhangzót kell olvasni, egyáltalán kell-e bármilyet? Egyetlen dolog állítható bizonyosan, hogy több mássalhangzó nincs az adott szóban. A bizonytalanságok okán a legegyszerűbb a lejegyzett betűk átírása, ami persze a különböző nyelvek hangkészletének eltérése miatt szintén nem problémamentes. (Magunk egy leegyszerűsített magyar fonetikájú átírást használunk, ahol pedig szükség volt rá, ott az eredeti arab betűs alakot is közöljük.) A magyar szakirodalomban máig szokás a magánhangzók helyének kipontozása (például k.nd.h), mivel azonban ezek létében vagy nem létében sem lehetünk bizonyosak, ezért ettől a gyakorlattól eltekintettünk. dzslh A betűsor Ibn Ruszta és Gardízí szövegében szerepel, a Hudúd al-Álamban pedig ’hlt’ alakban látjuk viszont. Ez utóbbi forma eléggé egyértelműen szövegromlás eredménye, a ’dzslh’ elsődlegességében talán nem kell kételkednünk. A szó kiolvasását két nehézség terheli. Egyfelől a szóvégi ’h’ betű, amelyet nem arab szavak esetében ’a/e’-ként olvashatunk: ez a gyakorlat már a 10. században is élt a perzsa nyelv lejegyzésénél. Abban tehát többé-kevésbé biztosak lehetünk, hogy a szó végén ’la/le’ hangzócsoport állt.98 (Ormos István hívta fel a figyelmet arra, hogy a betű végső soron bármilyen magánhangzót jelölhet. A korban ennek magunk részéről kevesebb példáját látjuk, ugyanakkor a lehetőséget nyitva kell hagynunk, a kérdés további kutatásokat igényel.) Más kérdés az első betű, a dzsím hangértéke, amellyel kapcsolatban Ormos István így fogalmaz: „Arra második írásomban utaltam, hogy milyen nehézségekkel találjuk szemben magunkat, ha az arab dzsím -betű által jelölt hang kiejtését próbáljuk meg meghatározni ez idő tájt: valójában nem tudjuk, milyen hangot jelölt ez a betű. Vannak ismereteink ezzel kapcsolatban, ámde pontosan nem tudjuk megmondani, hogy Dzsajháni, illetőleg az arab nyelvet használók milyen hangot ejtettek ekkoriban ezen a helyen: lehetséges, hogy a magyar dzs -nek megfelelő hangot, ám ez egyáltalán nem biztos. ” 99 Az arab dialektusokban ma is különbözőképpen olvassák e betűt – Egyiptomban például ’g’-nek ejtik, és hangértékének ingadozására mutat a perzsa helyesírás egyik sajátossága is: egy sor szóban a kef és dzsím használata ingadozik: a perzsák 98 Mindemellett Ormos István arra figyelmeztet, hogy előfordulhat a szó végi há betű „u” olvasata is. Ormos, I.: Magyars i. m. 39. 99 Ormos István: Adalékok a magyar őstörténet arab forrásainak kutatásához. Tüzetes viszontválasz Zimonyi Istvánnak. Bp. 2010. 12.
