Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 948 nehézségekre, amelyek egy forrásokhoz ragaszkodó kutató szemében tárulnak fel, ha a szövegekben ténylegesen fellelhető információkat próbálja megfeleltetni a hagyományos történelmi értelmezéseknek. 96 Mindezek alapján a ránk maradt forrásokból kiolvasható helyzetet a következőképpen értékelhetjük: a Dzsajhání-hagyományhoz sorolható szövegek túlnyomó többsége egyetlen magyar uralkodóról tesz említést, akit kndh-nek címeznek. Mindössze két szöveg tartalmazza a dzslh-ra vonatkozó bővítményt, amelynek eredete azonban kétséges. Az arab nyelvű szöveg nem utal kettős – különösen nem szakrális – királyságra, s bár egy efféle olvasat lehetősége nem zárható ki, ehhez számos olyan dolgot is bele kell látnunk a szövegbe, ami valójában nincs ott. Ezzel szemben Gardízí egyértelműen két főnökről beszél, egy királyról és egy másfajta vezetőről. Kettős királyságról tehát nála sincsen szó. Amennyiben arab szövegből dolgozott, elképzelhető, hogy sajátosan értelmezte forrását, és abba saját korának viszonyait látta bele. Úgy tűnik tehát, hogy a muszlim források nem beszélnek a magyarok „kettős királyságáról”, és még az sem egyértelmű, hogy az eredeti szöveg két vezetőről emlékezett volna meg. Személyes véleményünk szerint nem: Ibn Ruszta egyetlen vezető többféle – cím és személynév szerinti – megnevezését hagyományozta ránk, a nála szereplő magyarokat Dzslh kndh („Gyula kende”) vezette. Más kérdés, hogy mindezt hogyan tudjuk egyeztetni egyéb, nem muszlim forrásainkkal. 97 A dzslh és a kndh olvasatai A két minket érdeklő elnevezés olvasata számos problémát rejt, ahogy erre már korábban is utaltunk. A továbbiakban néhány lehetőséget tekintünk át. Az arab írást az arab nyelv lejegyzésére fejlesztették ki, más nyelvcsaládba tartozó nyelvek esetében a használata nehézkes és gyakran nem egyértelmű. Az olvasatot 96 Ormos alapos vizsgálódások után nem véletlenül vonta le ezt a következtetést a vizsgált szöveghely kapcsán: „Something seems to be wrong with this passage and to an extent that makes the chance of a convincing reconstruction of the original highly unlikely.” [Valami annyira hibás ebben a szakaszban, hogy az eredeti meggyőző rekonstrukciójának esélye nagyon valószínűtlen.] Ormos, I.: Magyars i. m. 16. 97 Következetésünk ilyenformán egybeesik Vékony Gábor és – végső soron – Szabados György véleményével is, még ha Vékony Ibn Ruszta Zahoder-féle fordítása alapján, Szabados pedig a muszlim forrásokat gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva állította is ezt. Mindez természetesen bármely kutató számára épp így nyilvánvaló lehetett volna, ha nem kötötte volna magukat a fordítókat is a muszlim források és a DAI összehangolásának tradicionális kényszere, lásd: „a kndh. és a glha éppenséggel akár személynévként is értelmezhető volna, mégis a címre utaló többször utaló kitételek, valamint a két személy funkciójának leírásai, világosan tisztségnévi értékre mutatnak”. Benkő L.: Az ómagyar nyelv i. m. 22.
