Századok – 2019

2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig

KENDE ÉS GYULA?

938

Róna-Tas így végül meglehetősen hasonló következtetésre jutott, mint egy évvel korábban Keszi: az oly sokat idézett forrásokból „csak arra lehet következtetni, hogy a törzsszövetség katonai ügyei a gyula kezében voltak, és volt egy legitim uralkodó, akinek nem volt lényeges befolyása a katonai hatalom gyakorlására”.

53 Így „az a feltételezés, hogy a magyaroknál szakrális fejedelem volt, minden forrásalapot nélkülöz és számos okból valószínűtlen. Sajnálatos, hogy ez a hipotézis tévútra vitte az elmúlt évtizedek magyar kutatását.”

54 Természetesen szakmai berkekben nem fogadta egyöntetű helyeslés ezt a megállapítást,55

s az előzmények fényében talán nem meglepő, hogy akik ko

rábban már elkötelezték magukat ezen elgondolás mellett, azok Keszi cikke vagy netán Róna-Tas könyve hatására sem álltak el korábbi véleményüktől.

56 Ám úgy tűnik, hogy a téma aktív kutatói mára vagy beérik valamiféle kettős hatalomgyakorlási szisztéma elfogadásával, mint a szintén szegedi Tóth Sándor László és Zimonyi István,

57

vagy sikerrel vitáznak Kristó utolsó összefoglalásá

val, mint Makk Ferenc tanítványa, Szabados György.58

Az

utóbbi időben már csak kifejezetten ritkán említik a „szakrális kettős királyság” teóriáját.59

Sőt, olyan kutatók, mint Hölbling Tamás vagy Szabados György igyekeznek „új utakat” keresni a téma vizsgálatához, és a közelmúlthoz képest sokkal inkább a középkori magyar történeti tradíciókra próbálnak támaszkodni, mint a hazai történeti kutatásban hagyományosan sokkal magasabbra értékelt, ám általuk nem feltétlenül megérteni kívánt, bizánci vagy muszlim forrásokra. Hölbling a kende és a gyula párosa esetében – a kutatás által egyöntetűen vallott intézményességgel szemben – a hatalommegosztás időleges voltának lehetőségét vetette fel,60

Szabados pedig egyenesen úgy véli, hogy „vissza kell fordítani a 53 Róna-Tas A.: A

honfoglaló magyar nép i. m. 269–271.

54 Róna-Tas András: A

honfoglalás előzményei. Magyar Tudomány 103. (1996) 923.

55 Például Makk Ferenc:

Egy őstörténeti kézikönyv margójára. Aetas 12. (1997) 2–3.

sz. 182–183.

56 Kristó Gy.: A

honfoglaló i. m.; Uő: Árpád fejedelemtől i.

m. 65–69. 57 Tóth Sándor László: A

honfoglaló magyarok politikai szervezete és vezetői. In: Honfoglaló őseink. Szerk. Veszprémy László. Bp. 161–175.; Uő:

Az

első fejedelem: Árpád vagy Álmos? Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae 103. (1996) 31–42.; Uő:

A

magyar törzsszövetség politikai életrajza. A magyarság a 9–10. században. Szeged 2015. 488.; Zimonyi István: Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról. A Ğayhānī-hagyomány magyar fejezete. Bp. 2005

.

276.; Uő:

Muslim sources on the Magyars in the second half of the 9th century: the Magyar chapter of the Jayhani tradition. Leiden–Boston 2016. Zimonyi egészen kivételes a mai kutatói gárdában azzal a megoldással, hogy 2005-ös munkájában gyakorlatilag kommentár nélkül hömpölyögteti egymás után mind a régebbi támogató, mind az újabb kritikus hangokat. Lásd Zimonyi I.:

Muszlim források i.

m. 94–97.

58 Szabados György: Magyar államalapítások a IX–XI. században. Bp. 2011.

184–185.

59 Ritka kivétel e tekintetben a szegedi iskolázottságú Bíró Teofil legújabb historiográfiai összegzési kísérlete, lásd Bíró Teofil: A

magyar szakrális fejedelemség problematikájának kritikai jellegű áttekintése. Vasi Szemle 64. (2010) 2. sz. 189–204.

60 Hölbling Tamás: A

honfoglalás forráskritikája I. Bp. 2010. 120–23. Vö. Németh Gy.:

A

honfoglaló magyarság i. m. 237., 284. 296. jegyz. és B. Szabó J.: Árpád honfoglalóinak i.

m. 380.