Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 937 Az egyik az, hogy ahol a bizonyítandó tételről, Kurszán főfejedelemségéről semmiféle forrás nem beszél, ott nem lehet tiszta spekulációval bizonyítani. Györffy például még a kettős fejedelemség intézményét is bevonja bizonyításába. Ez nem lehetséges: a kettős fejedelemség intézményét nem lehet dogmatikusan kezelni, ez éppoly változó politikai forma, mint akár a mai politikai formák. Doerfer például egyszerűen elveti. Egy politikai forma élhet évszázadokig és élhet három napig. Két tényező van előttünk: nomádjaink változékony politikai élete és a véletlenszerű feljegyzések. Nagy irodalma van például a szakrális fejedelemség intézményének. Ezt az alkotmány, a maga szigorú, de a körülmények szerint hosszabb vagy rövidebb ideig élő pontjaival előírhatja, de formája sokféle lehet. A magyaroknál a IX. század második felében kündü a szakrális fejedelem. Van azután a gyula, aki kormányoz, és van harmadrangú fejedelme is különleges hivatással. De valakinek, egynek a főfejedelmek közül uralkodnia kell , különben az állam a legnagyobb zavarok nak, egy-egy néprész elválásának, lázadásoknak, felkeléseknek, gyengülésnek, szegénységnek, pusztulásnak lenne kitéve.”50 Mint látni fogjuk, Németh ezen fel vetéseinek egy-egy eleme majd két évtizeddel később, két kutatónál bukkan fel ismét – de már a rá történő hivatkozások nélkül. Az apály így valójában lassú és fokozatos volt. 1995-ben egy fiatal régész, Keszi Tamás állt elő egy majd’ minden korábbinál nyersebb hangvételű cikkel, amelyben a magyar tudományosságban szokatlanul őszinte stílusban tette fel a kérdést:„Mi igaz abból, hogy a magyar fejedelmi rendszer a mohamedán források szerint pontos mása volt a kazárnak?” – a válasza pedig nagyon egyszerű volt: „Tulajdonképpen semmi.”51 Végül 1996-ban a tekintélyes orientalista, Róna-Tas András is csatlakozott a kritikusok addig periférikusnak tekintett táborához: 52 „a magyar történetírásban a »kettős királyság« és a szent, a »szakrális királyság« mintegy ugyanannak a kérdéskörnek a két oldala szokott megjelenni. Ez valójában a rendszer lényegének meg nem értéséből fakadt. Ahol szakrális királyság van, ott kettős királyság is van, de ahol két vezető van, ott nincs okvetlenül szakrális királyság. A kettős uralmi rendszer alapkérdése a hatalmi legitimáció.” 50 Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. 1991. 237–238. 51 Keszi Tamás: Az úgynevezett magyar szakrális kettős királyságról. Somogyi Múzeumok Közleményei 11. (1995) 189–193. (A tanulmány érvelése rendkívül szofisztikált és elgondolkodtató.) 52 „Az elmúlt évtizedek magyar őstörténeti kutatásai egyik legszilárdabb tételének számított az a megállapítás, hogy a 9. századi magyarok szakrális kettős fejedelmi rendszerben éltek. Úgyszólván alig akadt kutató, aki ne számolt volna ezzel az uralmi formával. Az is vitán felüli evidenciának tűnt, hogy a kazár és a magyar szakrális kettős fejedelemség – felépítését, funkcionalitását tekintve – igen közel állt egymáshoz.” Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok politikai szervezete. In: A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság. Szerk. Rókay Péter. Újvidék 1997. 75. Újraközölve: Kristó Gyula: Árpád fejedelemtől Géza fejdelemig. Bp. 2002. 65.
