Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
A TURBÁNOS MORVÁK ESETE A KORAI MAGYAR SZÁLLÁSOKKAL 96 a két nagy határfolyó, helyettük egy harmadik szerepel (a Ruta/Rusza), amely a ruszoktól választja el elődeinket, és nem a nándoroktól. Szó sem esik a sátrakról, a fű után való vonulásról, megmarad viszont a halászat, továbbá a fákban és vizekben bővelkedő ország képe. Szintúgy olvashatunk a szomszédok felett aratott győzelmekről, de a szlávok helyett általánosságban a „pogányok” kitétel szerepel, és a szerző nem említi a rabszolga-kereskedelmet és a kercsi piacot sem. Azaz ha a Hudúd alkotója használta is Dzsajhánít vagy valamelyik folytatóját, a munkában szereplő információkat alaposan megrostálta, és csak azokat emelte ki, amelyek számára elfogadhatónak tűntek, és amelyek éppenséggel valóban illeszkedtek a kikövetkeztethető földrajzi területhez. Így viszont a Hudúd madzsgaríjai nem látszanak jurtalakó, nagyállattartó lovasnomádoknak, sokkal inkább erdőlakóknak. Úgy tűnik, a jelölt földrajzi környezet és a leírás ez esetben is egybevág, ahogy a morvák esetében is tapasztaltuk. Különös egyébként a mű névhasználata is. Míg az arab források a madzsgarijja alakot – illetve annak különféle elírásait – használják,62 addig itt a madzsgarí szerepel: úgy tűnik, mintha a népnév egy -í ellátottsági képzővel lenne megtoldva, s így ’magyarokhoz tartozó’-t, jelzői értelemben ’magyar’-t jelentene. Ez azért különös, mert a többi csoportjelölőnél (oguz, besenyő, kipcsak stb.) nem szerepel ilyesmi. A szintén perzsául író Gardízí következetesen többes számú alakot használ (madzsgaríján ) . Más népek esetében azonban szerepel nála a többes mellett az egyes szám is: badzsanákján – badzsanák, szaklabján – szaklab –, ruszján – rusz . 63 Ezek alapján elképzelhető, hogy nála a madzsgar lenne az egyes számú alak. Mindezek fényében felettébb érdekes a kérdés, hogy a Hudúd miféle, milyen helyzetben lévő madzsgaríkról ír. Több eset lehetséges. 1. Mint láttuk, a történelmi helyzet azt mutatja, hogy a besenyők már kénytelenek voltak távozni volga–uráli lakhelyükről, de esetleg még nem foglalták el Levédiát, a leírt madzsgarí lakóhely ez esetben e területtel lenne azonos. A Hudúd adatközlője ez esetben egy nagyon rövid történelmi pillanatot örökíthetett volna meg, a besenyők elűzése és levédiai szállásfoglalása közötti időszakot. Ennek kevés esélyét látom, és nem támogatja ezt a rusz láthatóan komoly hatalma és kiterjedtsége sem, ami inkább egy későbbi állapotot valószínűsít. 2. A második lehetőség szerint a leírt közösség egy hátramaradt madzsgarí töredék, amely azonban már kiszorult Levédiából, s a területet a besenyők foglalták el. Ebben az esetben Levédiát a Volga-könyök térségébe helyezhetjük. Ha azonban a mű madzsgaríjaiban egy elszakadt csoportot látunk, akkor fel kell 62 A kérdés megoldásához Ormos István került a legközelebb. Lásd Ormos István: A magyar őstörténet arab forrásainak újabb irodalma. Kmoskó Mihály, Hansgerd Göckenjan és Zimonyi István művei. Hadtörténelmi Közlemények 118. (2005) 743–744. 63 Gardēzī: Zayn al-Akhbār i. m. 579., 591., 593.
