Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 936 munkájának 1984. évi újrakiadásától – e kérdés is nagyobb nyomatékot kapott, például Uhrmann Iván41 és Baják László munkáiban. 42 A türk eredetű, kazár mintájú, magyar „szakrális fejedelemség” képzete tehát évtizedeken keresztül, szinte ellenvetés nélkül őrizte pozícióit a hazai történeti szakirodalomban. 1977-ben ugyan Györffy György már elhatárolódott Czeglédy elképzelésétől, amely szerint a „szakrális királyság” kifejlett formája egyenes úton levezethető lenne a türk birodalmi tradícióból,43 de e gondolatot – a Györffyre történő utalás nélkül – csak Márton Alfréd dolgozta ki alaposabban egy 1997-es cikkében.44 Egy évtizeddel később már a nemzetközi kutatásban is nyilvánva lóan áthelyeződött a hangsúly a kazár szakrális királyság esetében a sztyeppei türk tradícióról az iráni szászánida világ hatásaira.45 Jelenlegi tudásunk szerint elsőként 1987-ben Vékony Gábor,46 majd 1989-ben Várady László 47 voltak azok, akik radikális elutasító nézeteket fogalmaztak meg a „szakrális királyság” elméletével szemben, ám fellépésük ekkor teljesen visszhangtalan maradt.48 Akárcsak Németh Gyulának azok az – 1991-ben napvilágot látott postumus könyvében olvasható – megjegyzései, melyek ugyan évtizedekkel korábbi fejleményre utaltak vissza,49 mégis számos megfontolandó tanulsággal szolgálhattak volna akár 1991 után is, ezért érdemes őket hosszabban idézni: „Györffy Györgynek ez a nagy elmeéllel kifejtett teóriája csak abban az esetben világos, ha az ember a bizonyítás minden részletével tisztában van. [...] 41 Róheim eredeti ötleteit Németh Gyula „Gyula-törzsének” a kavarok történetébe épített verziójával Uhrmann István kombinálta össze. Lásd Uhrmann I.: Az ősmagyar kettő fejedelemség i. m.; Uő: Iulus rex. A gyula-dinasztia, a kabarok és Szent István Intelmei. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 287–366. 42 Baják László: A kendétől a királyig. ómagyar Kultúra 4. (1991) 5–11. Baják is számos olyan problémát érzékelt, amely a magyar szakrális kettős fejedelemség elméletét terhelte, de ezeket – kerülve a radikális lépéseket – a teória további javítgatásával próbálta meg kiküszöbölni. (Uo. 5–6.) 43 Györffy György: Legenda és valóság Árpád személye körül. Kortárs 21. (1977) 1. sz. 111. Újabban Uő: Krónikáink i. m. 220. 152. jegyz. 44 Márton Alfréd: Szakralitás és hatalom a türköknél. Aetas 12. (1997) 2–3. sz. 72–79. 45 Peter Golden: The Khazar sacral kingship revisited. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hun garicae 60. (2007) 2. sz. 161–194. Magyarul: A kazár szakrális királyság. Csodaszarvas III. Bp. 2009. 37–60. Ezt az irányt már Kuun Géza is jelezte egy évszázaddal korábban, lásd Adalékok Ázsia s Kelet-Európa ethnographiájához a IX-ik s X-ik században. 3. rész. Erdélyi Múzeum 10. (1893) 576. 46 Vékony Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. Szombathely 1987. 115. 47 László Várady: Revision der Ungarn-Image von Konstantinos Porphyrogennetos. Textanalysen und Reinterpretation zu den Aussagen des Konstantinos Porphyrogennetos über die Politikgeschichte der Ungarn. Byzantinische Zeitschrift 82. (1989) 44–46. 48 A kilencvenes években a Györffy György, Kristó Gyula, Róna-Tas András vagy Tóth Sándor László tollából születő újabb összefoglaló munkákban sem történik még utalás létezésükre, lásd Györffy Gy.: Krónikáink i. m.; Kristó Gy. : A magyar állam i. m.; Róna-Tas A.: A honfoglaló magyar nép i. m.; Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. Szeged 1998. 49 Györffy Györgynek egy még 1960-ban megjelent cikkére reagált, lásd Györffy György: Árpád vezér társa, Kurszán. Élet és Tudomány 15. (1960) 9. sz. 259.
