Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 935 gyanúba vett szereplőire, hanem a magyar krónikás hagyomány Cund/Cundu vezérére és az ő fiára, Kurszánra osztotta.36 Az Árpádok hatalomra kerülésének körülményeiről vallott sajátos nézeteivel nem kis meglepetést és/vagy ellenérzéseket váltott ki szakmai berkekben. 37 Tulajdonképpen Györffy ezen „őstörténeti radikalizmusával” szemben állt elő a nagyhírű orientalista, Czeglédy Károly a saját elgondolásával. Bár 1943-ban még meglehetősen távolságtartó volt a kazár eredetű „magyar szakrális királyság” ötletét illetően – olyannyira, hogy e távolságtartást utóbb már magyarázatra szorulónak érezte38 –, úgy tűnik, hogy az 1955. évi római vallástörténeti konferencián elhangzott, a „szakrális királyság” mibenlétéről szóló előadások már minden addiginál merészebb feltevésekre sarkallták. Czeglédy amellett állt ki, hogy nemcsak a gyakori példaként idézett Afrikában, hanem az eurázsiai sztyeppén is létezett ennek az uralmi formának egy sajátos verziója, amelybe – a kazárok mellett – a magyaroknál kialakuló hatalmi berendezkedés is besorolható lenne. 39 Hamarosan a kutatók újabb generációjához tartozó Kristó Gyula is hasonló nézeteket épített be saját koncepciójába.40 1980 után úgy tűnhetett, hogy a ku tatás többé-kevésbé nyugvópontra jutott, s csupán néhány részletkérdés maradt nyitva: hogyan hívták a honfoglalás kori magyarság szakrális uralkodóját, illetve mennyire volt tabukkal terhelt ennek a szakrális uralkodónak az uralma. A 1980-as és 1990-es években ugyanis – valószínűleg nem függetlenül Róheim 36 Vö. „Anonymusnak egy téves idézetet tulajdonítva Kurszánt »Kündü fiá«-nak teszi meg. Az idézett helyen Anonymusnál (Scriptores I, 41) »Cundu páter Curzan« áll. Ehelyett Györffy a saját latin fogalmazásában »Cundu filius Curzan«-t ír, amit így fordít: »Kündü fia Kurszán«. Ez a fordítás azonban nemcsak nyelvi okból kifogásolható, de akkor sem volna elfogadható, ha Anonymusnál valóban »filius« állna. A 46. fej.-ben (Scriptores I, 95) ugyanis Anonymus erről a személyről szólva a »Cundunec patri Curzan« kifejezést használja, amiből következik, hogy a vesszőt, úgy, mint a magyar és a kun vezérek névsoraiban többször, a »páter« elé kell képzelnünk.” Czeglédy Károly: Árpád és Kurszán. Az Árpád-ház megalapításához. (Pais Dezső-Emlékünnepség, Zalaegerszeg 1974). Zalai Tükör 1975. II. Szerk. Kovács Lajos – Szathmári István – Ördög Ferenc. Zalaegerszeg 1975. 57. 37 Feltevéseinek elfogadottságáról lásd Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kér dések – új válaszok. Bp. 1993. 220. 152. jegyz. – jellemző, hogy a véleményével szembehelyezkedő Czeglédy és Dümmerth vitacikkeire csupán közvetetten utal, nem idézi őket. 38 Czeglédy Károly: A magyarság Dél-Oroszországban. In: A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos. Bp. 1943. 119.; Vö. „Magam is Alföldi és Z. V. Togan elméleteire gondoltam, amikor egy régibb fejtegetésemben a szakrális királyság intézményének helytelen eredeztetéséről szólottam.” Czeglédy K.: A szakrális királyság i. m. 14. 39 Czeglédy Károly: Das sakrale Königtum bei den Steppenvölkern. Numen 13. (1966) 20–24.; Uő: Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményéhez. In: A magyar nyelv története és rendszere. Szerk. Imre Samu – Szathmári István. Bp. 1967. 83–87.; Uő: A szakrális királyság i. m.; Uő: Árpád és Kurszán i. m. 40 Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. 1980. 83–85.; Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szeged 1995. 122–123..
