Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 933 vélt fáklya tüzé nek török elnevezéséből kívánta „megfejteni” a madzsgarok gyula méltóságnevét. 27 Így Pais már ekkor szembesült azzal a nagyjelentőségű, de általa nem kellőképpen értékelt problémával, hogy a látszólag azonos tartalmú muszlim források akár ellentmondásokat is hordozhatnak magukban. A kazár főméltóságokról szóló szövegrészek esetében ugyanis, mivel ez illett bele az elképzeléseibe, egyoldalúan Gardízi változatát fogadta el, Ibn Ruszta szövegét pedig – miszerint a kazár isad előtt hordott jelvény nem fáklya volt, hanem valamiféle nap alakú jelvény – egyszerűen tévesnek minősítette, s ezt a jelvényt önkényesen a főkagán jelvényének tulajdonította. Sőt, Ibn Fadlán tudósítását is felülbírálta, mert az etimológiájához „tökéletesen illeszkedő” kündür kagán titulus szerinte inkább az első „napkirály”, „napkagán” titulusa lehetett, nem pedig a harmadik kazár méltóság rangja volt.28 Így fontos kérdé sek tisztázása helyett az a helyzet állt elő, hogy Alföldi András már 1933-ban a kazár uralkodó címeként hivatkozott a kündür kagán titulusra, s László Gyula közvetítésével ezek a „javítások” még évtizedekkel később is megtéveszthettek egyes hazai kutatókat. 29 Az 1945 utáni folytatásból a „szakrális fejedelemség” gondolatkörének kiemelkedését és elhalványulását érdemes kiemelni, hisz ez kétségkívül újítás Vámbéryhoz képest, mivel egyrészt ennek képviselői 1945 után döntően befolyásolták a téma kutatási irányait, másrészt pedig e gondolat sorsán keresztül világosan feltárulhatnak előttünk a magyar őstörténeti kutatás diskurzív terének jellegzetességei. A történeti kutatáson kívülről érkező, talán leginkább (pre)kulturális antropológiai szemléletűnek nevezhető etnográfus, Róheim Géza még 1915-ben egy angol folyóiratban, majd 1917-ben az Ethnographia című lapban állt elő azzal az új értelmezési kerettel, mely szerint a honfoglalás kori magyar „államszervezetben” a kazár hatás nem ért volna véget a függőséget jelző helytartósággal vagy épp a terminológia átvételével, hanem a kazároknál dívó szakrális királyság intézményét is átemelték volna őseink saját államszervezetükbe. Egy némileg sántító japán analógiára utalva az isteni császár és a kormányzó hadvezér, a sógun párosát 27 Pais Dezső: A gyula és a kündüh. Magyar Nyelv 27. (1931) 172–174. 28 Uo. 173–174. 29 Alföldi András: A kettős királyság a nomádoknál. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születésének nyolcvanadik fordulójának ünnepén. Bp. 1933. 28. A régészetben így honosodott meg Pais verziója, lásd Bollók Ádám: Lehetőségek a honfoglaló magyarság művészeti anyagának értékelésében. A karosi II/52. sír készenléti íjtartó tegezének korongja. Limes 18. (2006) 1. sz. 68–69. Hasonló logika vezethette a kutatókat, amikor a szakrális uralkodónak megtett kndh kilovaglása helyére a gyula „lépett” munkáikban, lásd Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 28.; Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés őstörténetéből. S. a. r. Zimonyi István. Szeged 1992. 288.
