Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 931 életének egyetlen vonása, melynek tekintetében az arab-persa szerző keleten és a görög történész nyugaton megegyező tudósításokat nyújt”. 19 A Vámbéry által ily optimista derűvel feltett azonosság azonban nem állhatott meg csupán egyetlen méltóságnév esetében, a történészeknek a két forrás minden állítását meg kellett kísérelniük valamilyen módon párhuzamba állítani egymással – vagy pedig kényszerűségből negligálniuk kellett az elméletükbe nem illő elemeket.20 Ez azonban korántsem volt egyszerű. A korábbi időszakban, a régóta ismert középkori magyarországi latin és a 18. század óta ismert bizánci görög források adatai esetében is elég komoly fejtörést okozott mindez a tudósoknak. Mire azonban Hóman Bálint 1908-ban előállt a maga javaslatával, már tucatnyi értelmezési kísérlet állt rendelkezésre, s úgy tűnhet, hogy a kisebb-nagyobb különbségek ellenére azóta sem változott túl sokat a helyzet. A kündüt többnyire egy valamikor a magyarok élére állított kazár helytartóként definiálták, s leginkább az képezte a pör tárgyát, hogy mikor is történt mindez, azaz a DAI és a muszlim források szövege vajon azonos időszak állapotairól számol-e be, vagy valamelyik forrás esetleg „előidejű” a másikhoz képest. Mindezen túl már a kezdet kezdetén leginkább az a kérdés foglalkoztatta a kutatókat, hogy a DAI-ban említett Levedi, Álmos vagy Árpád volt-e a muszlim forrásokban említett kende, vagy esetleg a magyar forrásokban szereplő Gyulával azonosított dsila méltóságot viselhette valamelyikük. Ezekre a kérdésekre azonban – mint egyfajta kombinatorikai feladványban – csupán véges számú válasz jöhet szóba, akár tud egy kutató ötven vagy száz évvel korábbi pályatársa megoldási javaslatáról, akár nem. 21 Hóman nézeteit azért érdemes kiemelni ebből a közegből, mert hamarosan kora meghatározó középkortörténészévé lépett elő, és – egyedülálló módon az akkori kutatógárdából – ma is akadnak követői.22 Ő egyrészt megkísérel te visszaemelni az addigra már gyakran eléggé lebecsült középkori magyar 19 Uo. 155. 20 Vö. B. Szabó János : Árpád honfoglalóinak 9–10. századi hatalmi szervezete. Történelmi Szemle 58. (2016) 378. 21 Ebből a szempontból rendkívül tanulságos áttekinteni az egyes korszakok historiográfiai visszatekintéseit. Vö. Hóman B.: Őstörténetünk keleti forrásai i. m. 886–887.; Deér J.: A IX. századi magyar történet i. m. 4–5.; Györffy György: Kurszán és Kurszán vára. In: Budapest Régiségei 16. Bp. 1955. 9. 2. jegyz.; Uhrmann Iván: Az ősmagyar kettős fejedelemség kérdéséhez. Történelmi Szemle 30. (1987–1988) 206–226.; Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. (Szegedi Középkortörté neti Könyvtár 14.) Szeged 1998. 22 Kristó Gyula: Hóman Bálint, az őstörténet és az Árpád-kor kutatója. Acta historica 119. (2004) 39– 41.; Szabados György: Hóman Bálint, a korai magyar állam és ethnogenezis kutatója. In: Történeti átérté kelés. Hóman Bálint, a történész és a politikus. Szerk. Ujváry Gábor. Bp. 2011. 19–39. Aligha véletlen, hogy épp a Hóman-életmű egyik új értékelőjeként feltűnő Szabados György munkáiban is fontosak Hóman szempontjai, bár egy fontos pontban éppen nem ért egyet Hómannal, ugyanis szerinte „a muszlim író így tehát mind a kazároknál, mind a magyaroknál kettős uralmi rendszert láttat.” (Uo. 23.)
