Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 928 azonban ez a szintézis inkább csak a populáris médiában, a parttalan történeti ötletelés szintjén érhető tetten. Mindeközben a legnagyobb múltra visszatekintő, írásos forrásbázison alapuló, szorosan vett történeti kutatások terén is – egy hosszú korszak lezárásaként – a korábbinál talán kritikusabb hangnem, az írott adatok felé való visszafordulás igénye,5 továbbá a régebbi kutatók hipotéziseinek rendszerezésén, értékelésén és átértékelésén alapuló tendencia figyelhető meg. E korszakhatárt jelző jelenség lehet, hogy a közelmúltban akadémiai doktori fokozatra felterjesztett vagy a címet elnyerő nagyszabású, immár nyomtatásban is megjelenő történeti munkák erős historiográfiai alapokon nyugodtak és rendszerezető szemléletűek voltak, ugyanakkor nem kifejezetten törekedtek feltétlenül új források bevonására vagy radikálisan új nézőpontok megfogalmazására.6 A korábbi ismeretek, nézetek összegzése azonban korántsem jelentheti a kutatások lezárását,7 hiszen nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb szükségsze rűvé válik a társtudományok köréből érkező új adatok és eredmények történeti szempontú értékelése, azok hozzáillesztése a már létező történeti koncepciókhoz, vagy éppen ezek figyelembevételével új koncepciók megalkotása is. Ezt megelőzően azonban elengedhetetlenül szükséges lenne a „már jól ismert” források értelmezésének revíziója is.8 Deér József szavait idézve: „mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy kizárólagosan régészeti alapon nem lehet oly korokról értelmes történetet írni, melyekről írott forrásaink is vannak s hogy semmiféle nehézség sem szolgáltathat jogcímet ahhoz, hogy az őstörténetet a különböző forrásterületek csataterévé avassuk, vagy hogy egy jelentékeny 5 A történettudomány „kompetencia határainak” szigorú tiszteletben tartását hangsúlyozza Szabados György: Államszervezési modell a De administrando imperio szövegében. In: Hadak útján XX. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XX. összejövetelének konferenciakötete. Szerk. Petkes Zsolt. Bp. 2012. 196. 6 Zimonyi István: A magyarság korai történetének sarokpontjai. Elméletek az újabb irodalom tükrében. Bp. 2015.; Tóth Sándor László: A magyar törzsszövetség politikai életrajza. A magyarság a 9–10. században. Szeged 2016. A korábbi évtizedek fokozott „őstörténeti radikalizmusa” (pl. Czeglédy Károly: A szakrális királyság a steppei népeknél [a kazároknál és a magyaroknál]. Magyar Nyelv 70. [1974] 1. sz. 11–17.) után ez a fejlemény talán nem is annyira meglepő. 7 Éppen ezért Makk Ferenccel együtt mi is úgy látjuk: „annak ellenére, hogy a korai magyar história hosszú idő óta – legalább Pray György és Katona István munkássága óta – történeti, filológiai, régészeti és nyelvészeti vizsgálódások egyik igen kedvelt korszakának számít, még mindig elsősorban a lezáratlan (vitatott és megoldatlan) témák sokasága jellemzi a kutatást”. Makk Ferenc: „Sátorlakó nép”. Monográfia az etelközi magyarokról. Acta Historica 125. (2007) 21–41. 8 B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében. Századok 152. (2018) 479–542.; Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet. Századok 153. (2019) 75–100.; Csirkés Ferenc – Sudár Balázs: Ulu Madzsar, Kicsi Madzsar és a Derbend -náme. A kaukázusi Madzsar nevű települések kérdéséhez. In: Dentumoger I. Tanulmányok a korai magyar történelemről. Szerk. Sudár Balázs. Bp. 2017. 183–222.
