Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Vörös Boldizsár: Egy hivatalnok párhuzamos naplói a Tanácsköztársaságról
VÖrÖS BOLDIZSÁr 923 keletkeznek? Hiszen megutáltatják magukat és az eszmét, amely pedig szép.” 34 Néhány nappal később, május 21-énél az egyik vármegyei hivatali elöljáró durva viselkedése kapcsán ekként fogalmazott: „ha a proletariátus uralma így fest, akkor megette a fene az ideált ilyen gyakorlati kivitel mellett”.35 Szintén nem egyszer írásban rögzített értékelése a Tanácsköztársaságról, hogy az „felfordult”, „tótágast álló” világ. Április 8-ánál azt állította: „fene felfordult egy világ ez”, 36 egy nappal később, április 9-énél pedig arról számolt be, hogy ez az állapot még fokozódik is: „A helyzet napról napra felfordultabb [így!] lesz, egyik rendelet követi a másikat s egyik agyonüti a másikat.”37 Július 30-ai naplóbejegyzésé ben, immár visszatekintve a fennálló rendszer elmúlt hónapjaira, Kun Béla a diktatúra időszakának „építő munkájá”-ról tett megnyilatkozására38 reagálva, Lowetinszky ezeket jelentette ki: „na abból [tudniillik az építő munkából – V. B.] én, a közvetlenül szemlélő is keveset láttam, rombolást azonban az egész vonalon végig, azt láttam, tótágast állást és fejetlen kapkodást”.39 Augusztus 1-jénél, immár a Tanácsköztársaság bukásáról írva, a hivatalnok, egyfajta ösz szegzésként is, ekként fogalmazott: „a legfőbb ideje, hogy vége legyen ennek a tótágast állásnak”. 40 A Tanácsköztársaság, illetve egyes jelenségeinek értékelésénél Lowetinszky számára fontos szempont volt, hogy azok mennyiben szolgálják Magyarország, a magyarság érdekeit. Nem sokkal az új rendszer létrejötte után, április 7-énél a következőket vetette papírra: „Az a nézetem, hogy Károlyi Miska látva, hogy az antant elvakult gőgjében és diadalmámorában szóba sem akar velünk állni, s feltétlenül martalékul dobni a kis ragadozóknak, helyesen, megmentendő árva hazáját, átengedte okosan a gyeplőt a proletároknak, gondolva, jönnek még jobb idők is. Így hát Isten nevében csinálják ők, ahogy tudják, csak az az eredménye 34 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. máj. 17. sz. n. 35 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. máj. 21. sz. n. 36 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. ápr. 8. sz. n. 37 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. ápr. 9. sz. n. 38 Lásd Kun Béla: Felhívás a világ proletárjaihoz! Népszava, 1919. július 30. 3. 39 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. júl. 30. sz. n. 40 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. aug. 1. sz. n. A Tanácsköztársaságról kortársai közül nem csak Lowetinszky írta azt, hogy az „tótágast álló világ”. Például a Borsszem Jankó 1919. szept. 21-ei számában, A proletárdiktatúra humora című összeállításban jelent meg a következő szöveg: „Egy olvasónk írja: A kommün legsötétebb ideje alatt elmenekültem Budapestről, hogy csöndes vidéken pihentessem ki a diktatúrától megviselt idegeimet. Itt egy józan magyar a következőkben adta elő a kommunizmusról való véleményét: – Hát, uram, voltam én egyszer a cirkuszban. Ott láttam egy embert, aki a feje tetejére állt. Láttam már olyan embert is, aki egy óráig tudott a fejebúbján állni. De olyan embert, aki folyton a fején járt volna, még nem láttam.” A proletárdiktatúra humora. Gyenge a szovjet, urak! IV. Borsszem Jankó 52. (1919) 31. sz. 4., további példákat lásd Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”. A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezésirodalmában. Bp. 2019. 290–291.
