Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Vörös Boldizsár: Egy hivatalnok párhuzamos naplói a Tanácsköztársaságról
EGY HIVATALNOK PÁrHUZAMOS NAPLÓI A TANÁCSKÖZTÁrSASÁGrÓL 924 legyen meg, hogy Magyarország és a magyar nép megmaradjon, az eszközökkel már nem törődöm, mikor a cél szent.”41 Eszerint a hivatalnok ekkor bármilyen politikai rendszert hajlandó volt elfogadni, ha az Magyarország, a magyarság megmaradását biztosítja. Azt pedig, hogy ez mennyire fontos volt számára, jól mutatja több mint másfél hónappal későbbi, a Vörös Hadsereg sikeres küzdelmei kapcsán írott feljegyzése, amelyben – immár a Tanácsköztársaság nem egy negatívumának, visszásságának megismerése után is – lényegében megismételte április 7-ei állásfoglalását: „Hát még ha nem is volna rokonszenves a proletáruralom, akkor is örülök annak, hogy megmutatták a világnak, hogy él még a magyar és nem lehet vele packázni, bár kivernék a cseh és román meg szerb bandákat és alapítanának olyan államformát, amilyen jólesik.”42 S noha több, július végi naplóbejegyzése a Tanácsköztársaság elutasításáról tanúskodik, július 29-énél papírra vetett kijelentései azt mutatják, hogy – nem függetlenül a még korábban kialakult nézeteitől – a magyarság érdekei szempontjából mégsem a proletárdiktatúrát tartotta a legrosszabb politikai rendszernek: „Hogy mit akarnak ezzel a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes nemzettel, nem tudom. Horthy a szegedi hadügyminiszter? Szegeden egy bankett alkalmával, mint osztrák–magyar fővezér mutatkozott be, és intésére a kivezényelt katonazenekar [...] a »Gotterhaltét« kezdte fújni. Na ezt nem, tisztelt ellenforradalmi kormány, akkor inkább az »Internacionálét«, mint a hóhérnótát [...] Úgy látszik, újabb osztrák–magyar slamasztikába akarnak bennünket vinni, akkor inkább proletáruralmat.” 43 Lowetinszky párhuzamosan vezetett naplóiban arra is vannak példák, hogy ugyanannál a napnál, ugyanarról a jelenségről ugyanolyan értékelést rög zített a magánéletének eseményeit megörökítő és a világtörténelem fejleményeivel foglalkozó feljegyzéssorozatában: így ezek különösen határozott állásfoglalásoknak tekinthetők. Március 22-ei szövegeiben ilyen a magyar nemzet dicsőséges halálának víziója. Személyes naplójában az olvasható, hogy „sar kunkra állunk az antanttal szemben. Egye fene, akármilyen kormány, csak ne tűrje már ezt a vég nélküli pofozást, ha már dögleni kell, dögöljünk dicsőségesen”. 44 Történelmi tárgyú feljegyzéssorozatában pedig az áll, hogy „haljunk meg, ha kell, dicsőséggel”.45 Április 20-ánál, húsvét vasárnapjánál, személyes 41 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. ápr. 7. sz. n. 42 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. máj. 25. sz. n. Vö. még Vörös Boldizsár: „Hát csak jöjjenek, most én védlek meg tőlük”. Kortársak véleményei, reményei a Tanácsköztársaság sikeres küzdelméről a magyar határokért. (Megjelenés alatt a Somogy 2019-es évfolyamában.) 43 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. júl. 29. sz. n. Vö. A cirkusz-kormány hadügyminisztere Károly volt császár mellett tüntetett. Népszava, 1919. július 29. 4. 44 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. márc. 22. sz. n. 45 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. márc. 22. sz. n.
