Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Vörös Boldizsár: Egy hivatalnok párhuzamos naplói a Tanácsköztársaságról
EGY HIVATALNOK PÁrHUZAMOS NAPLÓI A TANÁCSKÖZTÁrSASÁGrÓL 920 szereztem a beszédből, mint kétheti »Népszava«-olvasásból”.14 Az idézet utolsó mondata jelzi: Lowetinszkytől nem volt idegen az az eljárás, hogy tájékozódásai során összevesse forrásait azok megbízhatósága szempontjából. Ugyanakkor nemcsak az ilyen forráskritika , hanem más eszközök is segít hették a naplóíró eligazodását a Tanácsköztársaság történéseiben, illetve az ezekkel kapcsolatos értékeléseinek megfogalmazásánál. Ilyenek voltak például vallásosságának elemei, amelyek felhasználásával ábrázolhatta Magyarország helyzetét április 18-ai, nagypénteki naplóbejegyzésében. Az egyházi szertartáson „elvégezve ájtatosságom hallgattam megrendülve Jeremiás siralmait, eszembe jutott szegény hazám sorsa s nemzetemnek kálváriája, amelynek, úgy látom, még nem ért végére. [...] Szomorú egy húsvét ez, azt hiszem, most kezdődik szegény magyarok nagyhete, kínszenvedése és keresztre feszíttetése”.15 A történelem alakítójaként írt Istenről március 22-ei, a magyar nemzet pusztulását vizionáló naplórészletében: „Bár ne úgy lenne, s ne adná úgy Isten”. 16 Az emberi történelem folyamatának egészéről kialakított nézetei szintén elősegíthették az aktuális helyzet értékelését. Július közepén Lowetinszky azt írta, hogy „Még mindig nem nyert ez az átkos tülekedés véget s a természet koronája: az ember még mindig irtja faját. Már egyenesen kétségbeejtő ez az állapot, de az emberiség határtalan gőgjében már nem ismert Istent és így sorsát megérdemli.”17 Tájékozódásainál további eszközei voltak a történelem egyes szakaszairól meglévő ismeretei, amelyekkel a magyarországi tanácsköztársasá gi események értékeléséhez párhuzamokat alkothatott. A párhuzam múltbeli eleme származhatott az egyetemes történelemből, a naplóíró születése előtti évszázadokból, amint azt az április 16-ai bejegyzés mutatja: „Gross elvtárs a burzsoáktól még a levegőt is el akarja venni, mindent a proletároknak akar juttatni. Hm, ezt a nótát 1789-ben is fújták a jakobinusok és sans-culotte-ok, és mi lett a nóta vége? Danton, robespierre, Marat, Couthon, Mirabeau mivé lettek, Saturnus maga falta fel gyermekeit, s köztudomású, hogy minden akció reakciót szül, nem kell tehát túlfeszíteni a húrt, inkább meggyőzni az embereket, mint lebunkózni.”18 A történelmi párhuzam múltbeli eleme azonban 14 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. júl. 2. sz. n. A beszéd jelentőségét Lowetinszky számára jelzi, hogy bár annak meghallgatása személyes élménye volt, részletes leírását mégsem a magánéletének mozzanatait tartalmazó naplójába, hanem a történelmi eseményekkel foglalkozó naplójába illesztette be. Ehhez lásd még 28. jegyz. és a hozzá kapcsolódó főszövegrész. 15 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. ápr. 18. sz. n. 16 FSzEk BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. márc. 22. sz. n. 17 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. júl. 15. sz. n. 18 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. ápr. 16. sz. n. Vö. ehhez A központi munkás- és katonatanács első ülése. Kun Béla és Landler Jenő népbiztosok előadása. Pesti Hirlap, 1919. április 16. 2. Lásd még 20. jegyz. és a hozzá kapcsolódó főszövegrész.
