Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Vörös Boldizsár: Egy hivatalnok párhuzamos naplói a Tanácsköztársaságról
VÖrÖS BOLDIZSÁr 919 egyesült párt napilapját, a Népszavá t. 9 Május 3-ai naplóbejegyzésében minden bizonnyal a Pesti Hirlap aznapi számának A munkásság fegyverrel védi Budapestet és a proletárdiktatúrát című írásából 10 idézett, így kifejezésre juttatva az adott szö vegrész jelentőségét, és ezzel kapcsolatban megfogalmazta saját állásfoglalását: „Hogy milyen finom kérdésekkel is foglalkozik a lelkes munkástanács, bizonyítja az, hogy pl. Kun Béla így beszél: »a másik kérdés, kell-e nekünk most a túszokat legyilkolni, kell-e nekünk most politikai foglyainkat meggyilkolnunk. Én erre nemmel felelek«. Persze, hogy nemmel felelt, mert akkor az ő bőre sem biztos. Hát ilyen hangon még a legvadabb abszolutizmus idején sem tárgyaltak. Jó lenne, ha már vége lenne, ez már vérlázítóvá válik.”11 Június 11-énél papírra vetett szavai, amelyekkel a diktatúra cenzúrájával megjelent lapokat „a hazugságok forrásá”-nak minősítette,12 azonban azt mutatják, hogy korántsem tekintette azokat megbízható információkat közlő kiadványoknak. Így Lowetinszky nem egyszer alkalmazta azt az eljárást, hogy egy nyomtatásban megjelent rendeletből következtetett valamilyen aktuális probléma meglétére, például április 13-ánál: „Úgy látszik, a Vörös Őrségben nem valami megbízható [így!], mert elrendelik, ha bármely alakulatnál ellenforradalmi mozgalom észlelhető, vagy ha a személyzet fosztogat, vagy a szállításban egyeseket erőszakkal akadályoz, tettenérés esetén azonnal a helyszínen halállal büntethető, minden törvényszéki eljárás mellőzésével. Furcsa alakokból lehet ilyenformán toborozva a Vörös Őrség, ha ilyen drákói rendszabályra van ellene szükség.”13 Mindezeken túl pedig arra is sor került, hogy a naplóíró meghallgatta az egyik tanácsköztársasági vezetőnek a diktatúra hely zetével foglalkozó előadását és ennek nyomán fogalmazott meg következtetéseket. Július 2-ai feljegyzésében arról számolt be, hogy „Végighallgattam ma este Garbai Sándor tanácsköztársasági elnöknek a Dohány utca 76. sz. párthelyiségben elmondott 1 1⁄2 órás beszédét. Az elnök középtermetű, köpcös, szemita jellegű arcú, mesterkélt járású egyén, kitűnő szónok [...] azt az impressziót merítem belőle [tudniillik a beszédből – V. B.], hogy a vezetők teljesen tudatában vannak annak, hogy ez az állapot tarthatatlan és, hogy a játszma el van veszve. Annyi bizonyos, hogy több tájékozódást Vö. József Farkas: A Tanácsköztársaság sajtója. In: Uő: Értelmiség és forradalom. Kultúra, sajtó és iroda lom a Magyar Tanácsköztársaságban. Bp. 1984. 151–152. 9 Ehhez lásd például 14. jegyz. és a hozzá kapcsolódó főszövegrész. 10 A szöveget a lap 2. oldaláról Lowetinszky kisebb, ugyanakkor annak lényegét nem érintő hibákkal idézte. 11 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. máj. 3. sz. n. Lowetinszky értékelése figyelemre méltó adalék a tanácsköztársasági vörösterrorra adott korabeli társadalmi reakciók vizsgálatához: e szerint a naplóírót már az felháborította, ahogyan a diktatúra vezető politikusa beszélt a túszok kivégzésének kérdéséről – akkor is, ha éppen amellett foglalt állást, hogy nem szükséges meggyilkolni őket! 12 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. jún. 11. sz. n. 13 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. ápr. 13. sz. n. Vö. ehhez Akik a Vörös Őrségnél ellenforradalmat szítanak, a helyszínen halállal büntetendők. Pesti Hirlap, 1919. április 13. 4.
