Századok – 2019

2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Vörös Boldizsár: Egy hivatalnok párhuzamos naplói a Tanácsköztársaságról

EGY HIVATALNOK PÁrHUZAMOS NAPLÓI A TANÁCSKÖZTÁrSASÁGrÓL 918 milyen jövőt szánt ezeknek a szövegeinek: „Azért jegyzem ezt a sok összevisz ­szaságot, hogy a később olvasó, aki a fejleményeket talán jobban ismeri, láthas­sa, miképp volt megkavarodva a nép és mily vad hírek kerengtek.”3 Július 13-ai kijelentései azonban már egyfajta kifáradásról és kényszerességről tanúskodnak e tevékenységénél: „Halálosan meguntam már, de ha már megkezdtem a hősköl­teményt, regisztrálni akarom szegény, jobb sorsra érdemes nemzetünk tragédiáját is, ha Isten ő szent felsége megengedi, s ha regisztráltam a béke fájdalmas feltéte­leit, bizony nem írom tovább ezt a sok hazugságot és népcsalást. Dixi.” 4 A Tanácsköztársaság idején a Budapesten dolgozó, a diktatúra időszaká­nak számos mozzanatát naplóiban megörökítő, azokat nem ritkán értékelő Lowetinszky állásfoglalásait mindenekelőtt saját, személyes tapasztalatai alapján alakíthatta ki. Így például május 6-ánál ekként írt a fővárosról: „Istenem, mivé lett ez a ragyogó, életkedvtől pezsgő, gyönyörű város, most kihalt, a boltok re­dőnyei leeresztvék, a boltok üresek. [...] Vége a dínomdánomnak, a zenétől han­gos éjszakáknak, nagyon, de nagyon beteg ez az ország, ha a szíve ilyen helyzetben van.”5 Gyakran ismerőseitől, munkatársaitól szerzett információkat és ezek nyomán fogalmazta meg értékelését, amint azt a május 13-ai naplóbejegyzése is mutatja: „Kérdem Kovácsy Marcit, a rákospalotai lutheránus papnak nálunk aljegyzőskö­dő fiát, mi van az atyjával, azt mondja, már 14 napja a gyűjtőfogházban van, és már mondotta többször, akasszák fel, ha vétkes, de ne mortifikálják ilyen módon. Úgy látom, hogy a középosztály nagy részét lakat alá tették, biztonsági intézke­désnek ez elvégre is jogos a proletárdiktatúra részéről.”6 Tájékozódásához, véle ­ményei megalkotásához igyekezett felhasználni a korabeli napilapok híranyagá t is: mindenekelőtt a 19–20. század fordulójától fokozatosan erősödő függetlenségi ellenzéki irányba forduló Pesti Hirlap ét, 7 majd mivel május közepétől a diktatú ­ra döntéshozói szüneteltették az újság megjelentetését,8 rendszeresen forgatta az felajánlotta a Fővárosi Könyvtárnak egy nyugalmazott tisztviselő. Magyarság, 1931. július 30. 11., újabban például Vörös Boldizsár: Egy vármegyei hivatalnok az 1917-es oroszországi forradalmakról, avagy eszközök az eligazodáshoz a világtörténelemben. In: Uő: Eszmék, eszközök, hatások. Tanulmá ­nyok a magyarországi propagandáról, 1914–1919. (Médiatudományi Könyvek) Bp. 2018. 107–116. 3 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. jún. 26. sz. n. 4 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. júl. 13. sz. n. 5 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. máj. 6. sz. n. 6 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. máj. 13. sz. n. Vö. Bödők Gergely: Vörös- és fehérterror Magyarországon (1919–1921). Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Eszterházy Károly Egyetem. Eger 2018. 279. 7 Ehhez újabban lásd Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszervál­tásig. Bp. 2016. 278–280., 311., 318. 8 Ezzel kapcsolatban máj. 14-ei naplóbejegyzésében Lowetinszky ezt írta: „A Forradalmi Kormányzóta­nács elrendeli a »Pesti Hirlap« szüneteltetését, s indokolja ezt a fenyegető papírhiánnyal [...] Bánt a dolog annyiban, hogy miután a háború keletkezése óta ezt a lapot köttettem be, szerettem volna, ha végig ezzel csinálhattam volna ezt a nagy contrebantiót [?].” FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. máj. 14. sz. n.

Next

/
Thumbnails
Contents