Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
BALOLDALI ANTISZEMITIZMUS, ANTICIONIZMUS ÉS A ZSIDÓ VAGYON ÁLLAMOSÍTÁSA 906 bő forrásából táplálkozik, egészséges és virágzó életre ébre[sztette a zsidóságot]”. A rabbi méltatta a szocialista rendszert az „asszimiláns gazdagok” „eltávolításáért”, akikért „nem kár”.132 Szintúgy ismert Buxbaum Márton esete, aki fiatalon jesi va-bócher (azaz a Tóra tanulmányozásával foglalkozó vallásos diák) volt, majd tisztázatlan szerepet vállalt a kommün alatt. Később Izraelben élt, az 1950-es években Jeruzsálem alpolgármestere volt,133 illetve Hirschler Ignác szegedi rabbi néhány nö vendéke is vöröskatonának állt.134 Ők azonban az egyedüliek, akikre akár távolról is illik Vágó Béla azon ismert megjegyzése, miszerint vannak olyan kommunisták, „akikről még a pajesz sincs kellőképpen levágva”,135 azaz vallásos múlttal rendel keznek. Néhány szerző említhető a kommunista sajtóból, akik a kommün előtt – és egyesek utána is – a felekezeti vagy cionista sajtóba írtak: Halmi József, Gábor Andor, Magyar Lajos, Peterdi Andor, Bíró Lajos és Jobbágy Jenő. 136 Mindezek azonban csak elszigetelt esetek lehettek, s tény, hogy a különböző hitközségek és irányzatok egységesen szenvedtek a Tanácsköztársaság alatt. Bizonyos intézményeknek azonban nem a likvidáló népbiztosság, hanem fosztogatók vagy egyéb tényezők okoztak veszteségeket. A Pesti Izraelita Hitközség épületét kommunizálták,137 ahogyan a Pesti Izraelita Hitközség fiúárvaháza (Vilma királynő út 25., ma Városligeti fasor) is arról panaszkodott 1920-ban, hogy „az intézet rohamosan halad a teljes romlás felé a forradalmak és a bolsevizmus alatt elszenvedett veszteségek folytán”. Ugyan részletes kártétel nem szerepel a segélykérő levélben, ám az intézet adataiból kiderül, hogy 1919-ben 520 ezer korona veszteséget szenvedett, melyet részben „a bolsevik rezsim által okozott anyagi összeomlás” számlájára írtak.138 A hitközség 1919 novemberi jelentése szerint pénzügyi helyzetük „katasztrofális volt”, „a kommün alaposan végzett minden anyagi erővel”.139 Mezey Ferenc, az Izraelita Országos Iroda alelnöke 1919 decemberében memorandumot készített a hitközség szocializálásának történetéről: Fáber Oszkár agyonlövés terhe mellett követelte pénzügyi kimutatásaikat, majd szocializálta a már említett 132 A magyar tanácsköztársaság röplapjai. Szerk. Tiszay Andor. Bp. 1959. 92–93. 133 Komoróczy G.: A zsidók története Magyarországon i. m. II. 368. Vö. Letartóztatták Bécsben Kun Béla egyik volt munkatársát. Brassói Lapok, 1937. december 6. 6. 134 A vörös katonák. Egyenlőség, 1919. április 12. 9–10. 135 Tanácsok országos gyűlésének naplója I. i. m. 210–211. 136 Szabolcsi keserűen állapította meg, hogy az Egyenlőség két volt munkatársa, Gábor és Magyar „vajmi keveset akartak vagy tudtak sorsomon könnyíteni”. Szabolcsi L.: Két emberöltő i. m. 273. Szabolcsi egyébként önmagára 1919 januárjában még expliciten szocialistaként utalt, és azt is nyilatkozta: büszke rá, hogy lapja munkatársainak többsége szocialista érzelmű. Lásd Cionisták garázdálkodása az Egyenlőségnél. Egyenlőség, 1919. február 1. 5. Ezt később emlékiratából kihagyta. A hiányosan újraközölt történetért lásd Szabolcsi L.: Két emberöltő i. m. 253. skk. 137 Szabolcsi L.: Két emberöltő i. m. 284. 138 JDCA, 1919–1921 New York Collection. 4–23. Hungary. 150.1. Hungary, Child Care, 1919-1920. Boy’s Orphan Asylum of the Jewish Parish of Budapest levele a JDC számára, 1920. júl. 23. 1–2. 139 A pesti hitközség pénzügyi helyzete. Egyenlőség, 1919. november 2. 7.
