Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
BALOLDALI ANTISZEMITIZMUS, ANTICIONIZMUS ÉS A ZSIDÓ VAGYON ÁLLAMOSÍTÁSA 902 Beregi bevallottan „jóban volt” egyes népbiztosokkal, így Lengyel Gyulával, Böhm Vilmossal és Varga Jenővel. Emlékiratában Kun Bélát hamis kommunistának – „álszovjetnek” – nevezte, és büszkén vallotta, hogy ő maga már 1918 októberében kommunizálni akarta a „hadinyereségeket”. Mint írta, a forradalom alatt „a vörösök” „a maguk bizalmi emberének tekintettek”, noha „jól tudták, hogy cionista vezetőember vagyok”. Szerinte a kommunisták a cionizmust egyfajta „furcsa félreismerés” okán „valami enyhe kommunizmusnak látták, aminek zsidó nemzeti háttere van”. 101 Amennyiben valóban voltak ilyen „furcsa félreismerések”, azok nem tartottak sokáig. Schandl Károly kisgazda képviselő a Nemzetgyűlés egyik 1920. szeptemberi ülésén felolvasott egy memorandumot, amelyet eredetileg a fajvédő sajtó közölt, s amelyet állítólag a Magyarországi Cionista Szervezet nyújtott be a Forradalmi Kormányzótanácshoz. A Komoróczy Géza által autentikusnak tartott szöveg – melyet csak Schandl felolvasásából ismerünk,102 – tisztázza, hogy a cionizmus „a kez detektől fogva a szocialista tanok jegyében áll”, és kiemelte, hogy az más, mint a többi „kapitalista” nemzeti mozgalom. A továbbiakban a szervezet magát „teljesen a forradalmi kormány rendelkezésére bocsátotta”, kérte az alijázás támogatását, illetve kérte egy „zsidó népbiztos” kinevezését „egyszer és mindenkorra eltüntetni” a „régi kapitalista szellemet” a „zsidó intézményekből”. „Ugyanezen népbiztos feladata legyen az esetleges megszüntetendő zsidó intézmények likvidálása és elsősorban a hitközségnek népközségekké való átalakítása”.103 Nem világos, hogy mikor küldték el a memorandumot, és hogy mi volt rá a válasz, ám még egy forrás ismert, mely szerint egyes cionisták megpróbáltak kordiális kapcsolatokat ápolni a kommünnel: a Poalej Cijon szocialista-cionista szervezet május közepén üdvözlő táviratot küldött a tanácsok első országos gyűlésének, igaz ezen mozgalom hollétéről, méretéről és befolyásáról adatokat nem tudunk meg. 104 Az anticionista retorika rövidesen megjelent a Tanácsköztársaság kiadványaiban is. Egy, már a Horthy-korszak elejéről származó cionista jelentés idézett egy, a Tanácsköztársaság alatt kiadott anticionista pamfletből is, noha az eredeti, teljes szöveg nem ismert. A jelentés szerint „Kun Béláék” olyan tartalmú röplapokat „osztogattak”, miszerint „a cionizmus nem egyéb, mint a klerikális reakció és a középkori részeges babonák zsidó válfaja”, „példájuk mutatja, hogy a türelmetlenségnek zsidó hívei is vannak”. A cionizmust – idéz egy meg nem nevezett kommunista lapot a jelentés – „mindenhonnan gyökeresen ki kell irtani”.105 Április 101 Uo. 15–16. 102 Komoróczy G.: A zsidók története Magyarországon i. m. II. 366. 103 Schandl Károly beszéde, 1920. szeptember 16. In: Az 1920. évi február hó 16-ára meghirdetett nemzetgyűlés naplója V. Bp. 1920. 339–340. 104 A tanácsok első országos gyűlése a városi színházban. Népszava, 1919. május 17. 4. 105 CZA, Z4/41010. 1920. febr. 5.
