Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
BALOLDALI ANTISZEMITIZMUS, ANTICIONIZMUS ÉS A ZSIDÓ VAGYON ÁLLAMOSÍTÁSA 898 publicisztikájában ugyan nem használta a „zsidó” szót, ám a kódolt antiszemita nyelvezet számos klasszikus toposza felvillan írásaiban és beszédeiben: április 15-ei cikkében arról írt, hogy „az ifjú proletárállam testét” „meg kell szabadítani” a „fagyöngyöktől és piócáktól”, illetve a „ravasz spekulánsoktól”,79 öt nappal későbbi győri beszédében pedig a „gyárosok, bankosok, részvényesek” ellen uszított, hozzátéve, hogy aki a kommün társadalmi vívmányai ellen akar lépni, „annak keresztül harapjuk a torkát”.80 Egy korábbi, 1918. decemberi írásában azonban nevesítette is Krausz Simon zsidó bankárt és a pesti „girhes szerkesztőket”. 81 A Népszava „zsidókérdés”-téren sok energiát fektetett az apológiába, s külö nös módon vallásos példákkal próbálta védeni a zsidó származású népbiztosok kiemelkedő arányát. Mint egy szerzője egy munkással lezajlott – valós vagy fiktív – beszélgetését leírta, a panaszra, miszerint „sok a zsidó népbiztos”, így felelt: „Az semmit sem jelent, elvtárs. Tudnia kell, hogy azokat az embereket az öntudatos munkásság állította arra a helyre és csak addig maradnak ott, amig ezt a munkásság akarja. Különben a fődolog az, hogy a proletárság érdekében dolgozzanak és jól végezzék dolgukat. József az ács, Szűz Mária, az ő Fia, meg a tizenkét apostol, valamennyi zsidó volt.”82 A lap hasonlóan kikelt az ellen a vád ellen is, hogy bármifajta antiszemitizmus lehetséges lenne a szocializmusban. Budapesten már április végén olyan vörös cédulákat ragasztottak ki, hogy „le a gazember zsidókkal”, „irtsátok ki őket”! Mint a Népszava írta, „nyilvánvaló, hogy a vörös szín és az »Elvtársak!« megszólítás ebben az esetben gaz csalás. Szocialistáktól ez a fölhívás nem származhatik [...]. [A] szocializmus soha, sehol sem hirdetett faji, nemzet vagy vallási irtóháborút, és ezt a magyar proletárdiktatúra sem fogja megtenni”. 83 A napilap hasonlóan hosszas cikkben reflektált a – lényegében felvállalt – állításra, miszerint miért is támadják jobban a keresztény egyházakat, mint a zsidó hitközségeket. „[Azt mondják – V. L. B.], hogy mi Magyarországból Zsidóországot akarunk csinálni, mert csak a keresztény vallást üldözzük, de a zsidót nem, csak a keresztény papokat bántjuk, de a zsidó paphoz nem merünk nyúlni. Hát ez nem igaz [...]. [A]z ellenforradalmi kísérlet nem a zsidó rabbik fészkéből, hanem a katolikus plébániák környékéről indult ki. Hát ki az a bolond, aki a kaftánt porolja ki azért, amit a reverenda csinál? Ki az az őrült, aki a zsidók ablakát veri be azért, [amit] az egyház [csinál]? Mi a katolikus klerikalizmus fészkelődéseire mutattunk rá [...] és csak nem írhattuk, hogy nosza, zsidó papok, fészkelődjetek ti is, hogy megmoshassuk a ti fejeteket is”. A lap konklúziója az volt, hogy számukra 79 Szamuely Tibor: riadó. Válogatott cikkek és beszédek. Bp. 1957. 175–176. 80 Halál a burzsoáziára! Testvériség (Győr), 1919. április 23. 1–2. 81 Szamuely T.: riadó i. m. 136., 141. 82 Ezentúl a szájára verek... Népszava, 1919. június 26. 9. 83 Ellenforradalmi aknamunka kint és bent. Népszava, 1919. április 30. 2.
