Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
HOrVÁTH J. ANDrÁS 885 Gál János esetében az első generációs katolikus-konzervatív értékrenden nyugvó vidéki értelmiségi kissé nosztalgikus nemzeteszményével találkozunk. Gál a politikai helyzetet tágabban, a nemzetközi erőtér vonatkozásában is szemléli, egyfajta reálpolitikai látásmódról téve tanúbizonyságot, bár viszonyulása az új hatalomhoz meglehetősen negatív. Esetében a bonyolult politikai helyzethez igazodó fantáziadús látásmóddal is találkozunk, amit az is tanúsít, hogy ellentmondásos módon nem csukja be teljesen a kaput – az egyébként megvetett – proletárdiktatúra „új világ-ajánlata” előtt sem. A külső eseményeket és élményeket folyamatosan ütközteti saját érzelmi reflexióival, s a kettőt egymással összhangban, kiegyensúlyozott, leíró előadásmódban tárja elénk. Ugyanakkor megjelennek emellett a zaklatottság, a zilált idegi állapot expresszív megnyilvánulási formái is. A napló a kevéssé ismert helyi jelenségekre egyéni értékalapú, de érzelmileg átszínezett reflexiók sorát nyújtja. Míg Gál János esetében a külső történések negatív töltetű kritikai észrevételeivel találkozunk egyfajta historikus szemléleti keretbe ágyazva, addig Gruber Mária Tanácsköztársaság-élménye más jellegű. Gál saját személyét némileg háttérbe szorítva kommentálja és értékeli a történéseket, addig a férjével házastársi „közelharcot” vívó asszony saját sorsán mereng írásaiban, s a magánélet romjaiból kitekintve igyekszik tudomásul venni a tágabb környezet – saját személyét illetően is – kedvezőtlen történéseit. A két élethelyzet eltérő optikája lehetővé teszi számunkra, hogy más-más fénytörésben szemléljük a köztörténeti vetületben ismert jelenségeket és megnyilvánulásmódokat. A két személyes napló eltérő irányultsággal, az egyén szemszögéből rögzíti az élményeket. A Diakonissza Egylet historia domusa ezzel szemben egy harmadik, az adott intézmény értékszempontjaival azonosuló személy perspektívájából értelmezi a kommün időszakát. A dokumentum sajátossága, hogy noha formálisan intézményi érdekek állnak az előtérben, mégis az ebbe kapcsolódó személyes élmény- és értékbázis képezi a napló narratívájának alapját. A proletárdiktatúra eseményeinek a magánélethez kapcsolása, egy konkrét, egyéni élményvilágba ágyazása eltérő személyes tapasztalattá, érzületté formálja a napi benyomásokat, amelyek a naplókban rögzített személyes tanúságtételek formájában öltenek testet. Így a vizsgált egodokumentumok – amint Kövér György is megfogalmazta62 – „személyessé formált” történelem érzékelésének lehetőségét nyújtja és egyúttal a történelem egy másfajta dimenziójának tanulmányozási lehetőségét is kínálja az olvasó számára. 62 Kövér György: Én-azonosság az ego-dokumentumokban i. m. 101–102.
