Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
SIPOS ANDrÁS 861 igazán fennforog-e. Szem előtt kell tartani, hogy a készletek szűkös voltánál fogva, igazán rászoruló proletártársaikat fosztják meg az emberséges élet elemi feltételeitől, ha olyannak adnak vásárlási engedélyt, akinek szükséglete nem elodázhatatlan. [...] A vásárlási engedélyt az e célra szolgáló nyomtatvány űrlapokon kell kiállítani, amelyek a liszt-bizottságok útján a házbizottságoknak már kiosztattak.” 31 Különösen kritikus volt a lábbeliellátás helyzete, mivel a bőr hiánya miatt elsődlegesen csak a fegyveres erők, a bányák, hadifontosságú üzemek és a vasút igényeit tartották kielégíthetőnek. „Az ezen kívül eső kategóriák új cipőre csak akkor számíthatnak, ha nincs javításra alkalmas cipőjük.” A kisiparosokat és készleteiket hatósági javító üzemekbe vonták össze, de itt is „a fejelés, a mely egyenlő értékű az új cipővel, már csak a házbizalmi hozzájárulásával történhetik”. 32 A házbizalmi naplóba beragasztott egyik közlemény külön leszögezni kényszerül: „Cipőtalpaláshoz a házbizalmi igazolása nem szükséges” – azaz gyakorlatilag minden egyébhez igen. A bútorelosztásnak külön rendszere alakult ki, a zár alá vett készletekkel a Bútorelosztó Hivatal rendelkezett. Proletárok kedvezményes részletfizetéses juttatásra voltak jogosultak. Az igénylő lapot, melyen tételesen fel kellett sorolni a kért és a meglévő bútorokat is, alá kellett íratni a házbizalmival, így elsősorban az ő felelőssége volt a tényleges szükséglet és az igényjogosultság igazolása. A kérelmeket ennek alapján a kerületi lakásbizottság bírálta el, és a jogosnak találtakat továbbította az említett Bútorelosztó Hivatalhoz.33 A Gyár utca 26-ban a továbbított bútorigényt, az egyéb vásárlási igazolványokkal ellentétben, tételesen is bevezették a bizalmi naplóba. Az egyik „kispolgári” lakásban lakó segédkönyvelő hölgy kérése: „1 fehér vaságy, 2 fehér szekrény, 1 éjjeli szekrény, 1 asztal, 3 szék, 1 tükör, 1 chaiselongue”. Beragasztották a VI. kerület lakásbizottság egy közleményét is, mely szerint „soron kívül csakis a fronton levő vagy frontra menő katonák kéréseit intézik el. Mindenki másnak igényeit csakis akkor, ha a frontkatonák igényeit már kielégítették. Sürgetések fölöslegesek, mert a kerületi lakásbizottság minden beérkezett kérelmet, ha az soron kívüli eljárásra igényt tarthat, még aznap elintézi”. A jegyre adott élelmiszerre és tüzelőre a bizalmiak döntési joga nem terjedt ki, ezen a téren továbbra is csak a jegyek kiosztásában, a jogosultak nyilvántartásában volt szerepük. A Közellátási Népbiztosság azonban a teljes rendszer gyökeres 31 Pesti Napló, 1919. április 2. 3. 32 Az Est, 1919. április 24. 4. 33 Petrák K.: Az első magyar munkáshatalom szociálpolitikája i. m. 72–74.
