Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
HÁZBIZALMIAK NAPLÓJA 1919-BŐL 860 alkalmaznak, b) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek”. 27 Mindezek nem olyan kritériumok, amelyek egyértelműen alkalmazhatók lettek volna például választói névjegyzék összeállításánál, de mivel a tanácsválasztások mielőbbi megtartását számos politikai körülmény sürgette, idő sem volt névjegyzék összeállítására az alkotmányban definiált kellékek hosszas és ki sem dolgozott procedúrát igénylő igazolása alapján. Ezért a kérdést praktikusan oldották meg: az első tanácsválasztáson szavazásra a párt- vagy szakszervezeti tagsági könyv jogosított, akik pedig ilyennel nem rendelkeztek, a házbizalmi által kiállított igazolást nyújthatták be.28 Igaz, hogy ez csak az illetékes pártszervezet felülbélyegzésével volt érvényes, a lakóterületi pártszervezetek azonban nem rendelkeztek olyan régi és mély gyökerekkel és terepismerettel, hogy feltételezhető lenne, képesek voltak a házbizalmiak állásfoglalását a diktatúra „magasabb szempontjait” érvényesítve felülbírálni. „A kerületi munkás- és katonatanácsok választásában csak a proletárok vehetnek részt” – szögezte le a Népszava a szavazás napján. 29 Azaz abban, hogy ki számít a hatalomban részt venni jogosított proletárnak, kétes esetekben döntő szerep jutott a házbizalmi állásfoglalásának. A szűkösen rendelkezésre álló javak, egyáltalában a társadalmi előnyök és hátrányok elosztásának kérdéseiben szintén fontos, döntésekkel járó feladatokat ruháztak rájuk. Amikor április 1-jével elrendelték a diktatúra bevezetésekor lezárt, csak közvetlenül a fogyasztóknak árusító üzletek megnyitását a leltározást követően, a legfontosabb, közszükségletet képező iparcikkek: ruházat, bútor, edény és evőeszköz vásárlását a házbizalmi által kiállított vásárlási engedélyhez kötötték. „A bizalmi egyének vásárlási engedélyt csak annak a proletárnak adhatnak, akinek a vásárolni kívánt cikkre feltétlenül szüksége van és e körülményről személyesen meggyőződtek.”30 A sajtóban hozzáfűzött magyarázat szerint: „Ez a rendelkezés nagy feladatot bíz a házbizottságokra és őket a Tanácsköztársaság fontos szervévé avatja. A forradalmi kormány elvárja, hogy feladatuknak öntudatos proletárokhoz méltó gondossággal fognak megfelelni. 2. A házbizottsági tagok vásárlási engedélyt csak annak adjanak, akinek a venni kívánt cikkre feltétlenül szüksége van s csak múlhatatlanul szükséges mennyiségre. Személyesen kell meggyőződniök arról, hogy a szükséglet 27 A Magyar Tanácsköztársaság jogalkotása. Szerk. Halász Pál – Kovács István – Peschka Vilmos. Bp. 1959. 84. 28 Népszava, 1919. április 7. 5.; A tanácsválasztásokról lásd Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 107–114. 29 Uo. 30 A Szociális Termelés Népbiztosának 9. SzN számú rendelete. Tanácsköztársaság, 1919. április 2. 1–2.
