Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
SIPOS ANDrÁS 859 A Szociális Termelés Népbiztosságának május 1-jén megjelent rendelete a házfelügyelőket egyértelműen a házbizalmiak alá rendelte, felvételüket, munkabeosztásukat az ő hatáskörükbe utalva. A renitens házfelügyelők kiköltöztetéssel is járó elbocsátása a kerületi lakásbizottság döntését igényelte, de azt a bizalmiak kezdeményezhették. 25 A házbizalmi mint a hatalom alsó szintű szerve A házbizalmiak esetében jóval többről volt szó, mint a házfelügyelők háztulajdonost képviselő, rendet tartó, megfigyelő, valamint a közigazgatás meghosszabbított karjaként betöltött szerepeinek átvételéről és bizonyos politikai propagandafunkciókkal való kiegészítéséről. Annak megértéséhez, hogy a házbizalmi nem csupán végrehajtó és összekötő, hanem valóban hatalmi szerepet játszott, röviden fel kell idéznünk a Tanácsköztársaság vezetőinek és aktív híveinek felfogását a rendszer lényegéről. A proletárdiktatúra állama, mint ismeretes, szélsőségesen dichotóm társadalomszemléletre épült, a proletariátus és burzsoázia, dolgozók és kizsákmányolók egyértelmű megkülönböztetésére. A hivatalos felfogás szerint a diktatúra lényege az volt, hogy a hatalom gyakorlásában csak a proletariátushoz tartozók vehettek részt, és minden konkrét kérdést úgy kellett megoldani, hogy az a proletárok érdekét szolgálja.26 Egy komplex szerveződésű társadalomban ez a kétosztatú megközelítés gyakorlatilag minden konkrét élethelyzetben értelmezésre szorult, azaz minden döntési szituációban „le kellett játszani”, hol vonják meg a proletariátus határait, és mit tekintenek proletár érdeknek. Arra nézve, hogy ki a proletár, általános útmutatást a Tanácsköztársaság ideiglenes, majd végleges alkotmánya nyújtott, a választójog meghatározásával, pozitív és negatív értelemben egyaránt. „A Tanácsköztársaság csak a dolgozó népnek adja meg a választói jogot.” Választók és választhatók azok, akik „a társadalomra hasznos munkából élnek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a vörös hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették.” Egyéni elbírálás nélkül, azaz osztályalapon a következő kategóriák zárattak ki a választójogból: „a) akik nyereség szerzése céljából bérmunkásokat 25 Tanácsköztársaság, 1919. május 1. 2–3. 26 Az értelmezési keretet a Vörös Újság és a Népszava vezető cikkeinek tükrében tárgyalja Szabó Viktor: A Magyarországi Tanácsköztársaság propagandája. Doktori (PhD) értekezés. Eszterházy Károly Főiskola. Eger 2016. 110–134.
