Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
HÁZBIZALMIAK NAPLÓJA 1919-BŐL 858 bizonyult a munkaviszonyokat szabályozó, a munka természete szerinti szigorú hierarchiát érvényesítő korabeli jogrendszerbe, jogállásuk annak kategóriáival lényegében megfogalmazhatatlan volt. Identitásukat és a róluk alkotott képet tekintve is „két tűz között” álltak.21 Az 1906–1910. évi lakómozgalmak idején a hatalmaskodó házmesterek rendszeresen valóságos és szimbolikus erőszak célpontjai lettek. A háborús közigazgatásban játszott szerepük nem javította megítélésüket. A proletárdiktatúra szervei és hatalmi tényezői a társadalmi viszonyokat elsősorban osztálykategóriákban szemlélték, ezt azonban a házfelügyelők esetében felülírta az össztársadalmi ellenszenv. Számos bérházban, mint például a Gyár utca 26-ban is, minimális volt a fizikai munkát végző proletár osztályhelyzetűek száma, akiknek érdekében és akikre támaszkodva a diktatúra – önképe szerint – gyakorolta a hatalmat. Volt, ahol a háztartási alkalmazottakon kívül szinte csak a házfelügyelő és a „vice” képviselte a munkásosztályt. Ennek ellenére minden eszközzel igyekeztek elejét venni annak, hogy a házfelügyelők hatalmi pozícióra tegyenek szert a lakóközösségeken belül, és a már birtokolt pozíciókból is igyekeztek őket kiszorítani. 1919. március 27-én jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács előző napon elfogadott X. számú rendelete a lakóházak szocializálásáról.22 Az immár az államnak járó házbérek beszedését és befizetését az állami házbérszámlára – az évtizedek óta kialakult szokásokat követve logikusan – a házfelügyelő feladatává tette, a „lakók bizalmi testületének tagjaival együtt”. Április 1-jén, az első állami bérfizetés időpontjával szinte egyidejűleg, megjelent azonban a Pénzügyi Népbiztosság 5. számú rendelete, amely az elsődleges szerepet és felelősséget már a házbizalmiakra ruházta, a házfelügyelők számára pedig csak közreműködést írt elő. 23 Április 22-én azt is elhatározták, hogy „az élelmiszerjegyek vétessenek ki a házfölügyelők kezéből, mert a múltban sok visszaélés történt a jegyekkel, és ezentúl a házibizalmi legyen köteles a jegyeket a lisztbizottságoktól elvitetni, a házfölügyelő és a házbizottság bevonásával lakásról-lakásra kiosztani. A házbizalmiaknak azután joga és kötelessége lesz meggyőződni arról, hogy minden család csak annyi jegyet vehessen igénybe, amennyi őket megilleti.” 24 21 A házmestereknek a holokausztban játszott szerepét feldolgozó monográfia kitér társadalmi szerepük alakulására hosszabb időtartamban is. István Pál Ádám: Budapest Building Managers and the Ho locaust in Hungary. London 2016. 22 Tanácsköztársaság, 1919. március 27. 1. 23 Tanácsköztársaság, 1919. április 1. 1–2. 24 Népszava, 1919. április 22. 11.
