Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
HÁZBIZALMIAK NAPLÓJA 1919-BŐL 856 nagyapa rabbi volt: „Kapóra jött, hogy az egyik magányos éjszakámon váratlan erővel támadt föl első szerelmem képe és a huszonöt évvel azelőtti Bátaszék, ahová a kommün viszontagságai és nélkülözései elől menekült a család. ráébredtem, hogy felnőtt lényem hány eleme gyökerezik abban az érlelő falusi nyárban. Értesülésem Istenről. A zsidó voltomról. Magyarságom tudomása. Végső esetben a küzdelem vállalása. Első, gyermeki vonzalmamban szerelemérzésem sajátossága.”16 A Gyár utcai házban töltött, a külvilág változása és saját eszmélése tekintetében egyaránt mozgalmas évekből a bátaszéki nyárhoz képest kevés nyomot hagyott benne az a legfeljebb három hónap, amit a kommün idejéből otthon tölthetett. A házbizalmi intézmény kialakulása A házbizalmi rendszer bevezetéséről a diktatúra kezdetén igen kevés információ áll rendelkezésre. Bizonyosan szerepet játszott benne, hogy a Szociáldemokrata Párt a századelőtől törekedett arra, hogy lakóterületi szervezkedését utcai és házi bizalmi férfiak rendszerére építse. A mozgalom igazán erős alapját azonban mindvégig a szakmai és üzemi alapú szervezetek képezték. Az 1906–1910. évi „lakóforradalom” során a párt egyik fontos célja annak kiharcolása volt, hogy – az üzemekben a szakszervezetek bizalmijai számára már sok helyen kiharcolt pozícióhoz hasonlóan – elismertessék a házi bizalmi férfiakat is mint a lakók közösségének képviselőit, és ekképpen megváltoztassák a bérházon belüli hatalmi viszonyokat. Ez tartós eredményre nem vezetett, de a mozgalom zenitjén a párt közbejöttével a lakóközösségek és a háztulajdonosok százával kötöttek olyan kollektív szerződéseket, melyek tartalmazták a bizalmi férfi rendszer elismerését. 17 Amikor 1918 őszén bevezették a már akkor lakásrekvirálásnak nevezett igénybevételi rendszert, felmerült: „Bizalmi férfiak lesznek minden bérházban, akik pontosan nyilván fogják tartani a helyzetet, a lehetőségeket és a visszaélőket egyformán. Kimondják, hogy minden olyan lakás igénybe vehető, amely nincs kellő módon kihasználva. Ez függ a családtagoktól és a főbérlő foglalkozásától is. Így például az orvosnak kell, hogy külön rendelőszobája legyen, és minden hasonló esetben bántatlanul hagyják a közvetlen lakásul nem használt szobákat, illetve helyiségeket.” 18 16 Vas István: Azután. Idézi: Sturm László : Vas István. Bp. 2017. 15. 17 Ferenczi Imre: A lakásügy állása és haladása Magyarországon az utolsó három évben. Városi Szemle 6. (1913) 628–630.; Sipos András: Ki az úr a házban? Küzdelmek a budapesti lakásbérleti jog körül az 1860-as évektől az 1930-as évekig. Korall 58. (2014) 50–59. 18 Pesti Napló, 1918. december 1. 6.
