Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
SIPOS ANDrÁS 855 regényes önéletírásában megidézi a bérház belső világát: „A gang és az udvar élete egyhangú volt, gyerekek szemében mégis változatos, számomra lenyűgözően undorító. A társadalmat hamar megismertem, s mindjárt a visszájáról: a konyhák és mellékhelyiségek világát láttam meg, pongyolában és papucsban. A porolásokból felszálló por szaga sokszor már elvegyült a minden konyhaajtóból kiáradó ételszagokkal. Az ember azt hinné, hogy ebből szagzűrzavar támadt. De nem. Déli egy órára pontosan az a szag alakult ki az udvarban, mint előző napon egy órakor. A »jó polgári konyha« szaga. Ezt az egyöntetű szagréteget időnként az udvar mélyéből egzotikus illat-láva öntötte el, a pörkölődő kávé keserű illata, melyet a Mellinger Dávid és fiai fűszer- és gyarmatáru-nagykereskedés termelt ki. A cég rendkívül kövér »fiai« – vagy ezek már az unokák voltak? – a második emeleten laktak, hasonlóan kövér feleségeikkel, akiket állandóan hatalmas befőttesüvegek mögött lehetett látni, nyáron nyilván telerakván, télen kiürítvén azokat. Ők jelentették a ház arisztokráciáját. A többi lakó is körülbelül egy vagyoni réteget képviselt, kivéve minden emelet 4. számú lakásának bérlőit, akik a hátsó lépcső mellett laktak, fürdőszobájuk nem volt, és a hátsó lépcsőházban elhelyezett árnyékszékekre jártak.” 11 Az édesapa, Vas Pál ekkor a Magyar Unió Bank12 főkönyvelője volt. Fiától is tudjuk, hogy a terézvárosi lakást egyfajta „száműzetésként” élte meg: „[...] családunk érdemleges része a Lipótvárosban lakott, ott volt apu irodája is, ha pedig a húgomat és engem sétálni vittek, a legrövidebb úton elhagytuk saját környékünket, és a lipótvárosi sétaterek felé tartottunk”.13 Vas Pál hamarosan egy nagy múltú, előkelő, 1920-ban részvénytársasággá alakuló textiles cég, a Kanitz Ignác és Fiai Kézműáru rt. igazgatója lett,14 és az 1920-as évek elején át is költöztek a Lipótváros igazán patinás részére, a vállalat székhelyeként is szolgáló, V. kerületi Sas utca 24. alá.15 Vas Pál gondolkodását, mentalitását tekintve vérbeli kapitalis ta volt, értékrendjének csúcsán az üzleti siker és az ennek természetszerű jutalmaként felfogott társadalmi státusz állt – a Tanácsköztársaság idején azonban foglalkozását „bankmunkás”-ként jelölte meg, és tagja volt a „bankproletárok” szakszervezetének, a Pénzintézeti Munkások Országos Szövetségének. Vas István emlékeiben a kommün alatti hónapok külön nem tűnnek elő élénk színekkel. Talán azért is, mert 1919 nyarán a család Bátaszékre húzódott, ahol a 11 Vas István: Nehéz szerelem I. Bp. 1983. 22–23. 12 A bankot a háborús agrárkonjunktúrában felfutott Magyar Földbérlők Szövetkezete és érdekeltségi vállalatai alapították. Nagy Magyar Compass I. Bankok és takarékpénztárak. 46–47/1. (1918) 210.; Pesti Hirlap Naptára. Szerk. Schmittely József. Bp. 1919. 283. 13 Vas István: Nehéz szerelem i. m. 11–12. 14 Az Est hármaskönyve 1923. Bp. 1923. 363–364.; Nagy Magyar Compass 48/2. (1920) 931. 15 Vas István: Nehéz szerelem i. m. 25–30.
